Verseny a szeméttel
Már a szombati pályaépítéshez is sokan ajánlották fel segítségüket. De nem volt szívem másokat is kitenni a viharos szél nyújtotta élményeknek. A szalagozás mindenesetre reménytelen vállalkozásnak bizonyult. Még az a jó, hogy Nádpor Ármin polgármester szinte naponta ellenőrizte a verseny bázisát jelentő terület melletti buszforduló tisztaságát, és időről időre kitakaríttatta azt. Ezúton is köszönet érte! Így a bokrok ölelésében csak néhány újságpapír küzdött a szabadulásáért a szélben. Nem úgy a verseny reggelén! Hiába a szemétszedés, folyamatos elszállítás és ellenőrzés. Vasárnap szörnyű látvány fogadta az első vendégeket, és a szervezőket. Szerencsére ifj. Kiss Dezső és Zólyomi Péter magukénak érezték a versenyt, és sokakkal ellentétben Etyek jó hírének megóvását is. Már a reggeli óráktól szedték a szemetet, és sokadszorra varázsoltak rendet. Ponyvákkal fedték el a konténerek nyújtotta elrettentő látványt. Persze volt akit ez sem zavart. Még a verseny alatt nekitámasztotta mikuláscsomagját az egyik konténernek. Ő ezzel tisztelte meg a vendégeket. Még szinte véget sem ért a rendezvény, a konténereket ismét hatalmas szeméthegy takarta el.
Főszerepben a sport
Miközben a szombati munka alatt azon aggódtunk, hogy az éppen levert karók, vajon kinek a kandallójában kapnak lángra vasárnapig, egyszer csak feltűnt egy kerékpáros. Aztán jött még egy, és még egy, és még egy. Azért jöttek, hogy edzenek a vasárnapi versenyre. Fantasztikus élmény volt, hogy ők ennyire komolyan veszik. Ekkor éreztem először, hogy megérte.
Hála nekik a Krakovszky Tamás és ifj. Kiss Dezső alkotta terepjáró filmes stáb elkészíthette első látványfelvételeit. Így nemcsak felkészülten vághattak a vasárnapi forgatásnak, de egyben már egy egyedülálló anyag birtokában is. Vasárnap az első fecskék már idejekorán megérkeztek. A szervezőket mindez szerencsére nem érte váratlanul. Ekkorra már megvalósították a szombati nagy álmot, kiszalagozni a pályát. Igen! Napisten kegyeibe fogadta a versenyzőket és a szervezőket egyaránt.
A bringások színes kavalkádja egyre csak nőtt. Készült a hangosítás, többször elhangzott a sokunk szívének oly kedves néhány szó: „Üdvözlünk Benneteket ebben a csodálatos új környezetben, Etyeken!” Szerencsére az erdei „utcazajban” is el lehetett csípni a bringások szóváltását az edzés alatt: „Nagyon jó ez a pálya, és nagyon szép ez a vidék!” A helybéliek közül azért volt aki számon kérte a főszervezőt, hogy merik lekeríteni az ő ösvényét?! Ezúton kérem elnézését az illető hölgynek, hogy csak a terület tulajdonosától kértem engedélyt a rendezvényhez!
Nem tudom mi volt elképesztőbb. A hátsó kerekét állványra helyező, helyben százzal tekerő „bemelegítés”, vagy a kerekezve érkező csapat, akik a kaptatót leküzdve máris nekivágtak a pályának edzés gyanánt. Fantasztikus sportteljesítményből persze később sem volt hiány. Szerencsére egy láncszakadáson és egy defekten kívül nem történt semmi rendkívüli, így a Biatorbágyi Ügyelet orvosa is végigülhette a versenyt.
Csendes volt az Öreghegy, csak a bringások egyre hevesebb zihálása hallatszott. Köszönjük az éppen arra járó egy szem autós, és motoros türelmét! A verseny forgatagáról Szabó Erika készített testközeli és magaslati képeket. Egy gyalogcsapat vele együtt élvezte a kilátóból a látványt.
A díjkiosztóhoz aztán a Magyar zászló tövében az Etyeki táj biztosította a felejthetetlen emléket. Erika képeslapjai a Borút Egyesület borajándékai, a Törley pezsgők és a könyvajándékok mellett kupát, sporttörölközőt és érmet vihettek haza a versenyzők. Gazdag nap volt ez számukra. Hazafelé ráadásként a Caffé Perté csapatához térhettek be egy kis ajándék lakomára, ahol már azt latolgatták, érdemes lenne nagyversenyeket szervezni ide.
Köszönet mindazoknak az Etyekieknek, akik mindezt lehetővé tették: Baki Sándor, Balogh Ági, Bauer Mihály, Bodnár Attila, a Caffé Perté csapata, Hernyák László, ifj. Kiss Dezső, Kollár Gábor, Krakovszky Tamás, Nádpor Ármin, Papp Anikó, Papp Ildikó, Rókusfalvy Pál, Szabó Erika, Szili Tamás, Toma Renáta, Zólyomi Péter.
Barátsággal,
Papp Zoltán
Egy baleset anatómiája - Last Exit
A film két nő egyetlen egy napját eleveníti fel. Egy napot, amikor semmi sem jön össze. Egy nap, amikor semmi nem úgy alakul, ahogy szeretnék. Egy nap, amikor mindketten erő felett teljesítenek, hogy megoldhatatlan feladatokat hajtsanak végre, mégis úgy tűnik, nem ők irányítják az életüket.
Egyfolytában mások álmait, mások vágyait valósítják meg, miközben azt hiszik, mindezt magukért és a szeretteikért teszik. A városban aznap rettenetes a hőség, sok az útfelbontás, gyakoriak a dugók, és mindenki ideges. Tökéletes terep egy drámai színjátékhoz.
Egyikük Diana, egy multinacionális reklámügynökség vezetői posztjának várományosa. Főnökét kinevezték a londoni iroda élére. Mielőtt azonban átadná a székét, egy hatalmas üzletet jelentő megbízás teljesítésével bízza meg Dianát. Ám a sors úgy hozza, hogy a feladat egyre bonyolultabbá válik, és egyre inkább kicsúsznak a dolgok Diana kezei közül.
Férje éppen munkát keres, így Dianára hárul a gyerek iskolai gondjainak elhárítása is. Őrült rohanásba kezd a reklámfilm forgatás helyszínétől az irodáig, az iskolától az otthonukig, és vissza. Ön és közveszélyesen vezet, nem érdeklik a szabályok, így próbálja áthidalni az időhiányt, megbocsátást remélve szőkesége miatt. Közben többször kerül konfliktusba a másik autó sofőrével, Bethel.
Beth, a gerincbénulásos gyermekét egyedül nevelő anya, titkárnőként dolgozik egy megkeseredett, modortalan fráternek, aki lenézi őt, de mivel Bethnek szüksége van az állásra, hát nemcsak hogy tűr, de meg is alázkodik.
Egész nap rohan, mégis mindenhonnan elkésik, már csak szabálykövető vezetési stílusának, és ócska tragacsának köszönhetően is, ami többször cserbenhagyja a nap folyamán. Így kési le a futárt is, akitől főnöke egy nélkülözhetetlen küldeményt várt. Mivel nem érdeklik a nő problémái, megoldhatatlan feladat elé állítja. Ettől a perctől kezdve csőstől jön a baj.
A két nő akkor találkozik először, amikor egymással versengve próbálnak lehajtani az autópálya utolsó kijáratához. Ezt követően ismeretlenül is többször kerülnek konfliktusba ezen az őrült napon, így egyre biztosabbá válik, hogy nem kerülhetik el a sorsukat.
Betht megbünteti a parkolóőr, reménytelenül kergeti a biciklisfutárt, s miután emberfeletti teljesítménye ellenére mégis elveszíti a munkáját, még szembesülnie kell régi iskolatársa üzleti sikereivel, bankkártyája letiltásával, és azzal, hogy természetesen volt férje is boldog és elégedett az új életével. Közben persze, hogy Beth hibázik, melyet a férj remekül ki is használ. Így jön a végső döfés, volt férje el akarja venni tőle a kisfiát.
Diana gondjai akkor tetőznek, amikor az egész napos időhiány közepén egy rosszullétet követően kiderül, kisbabát vár. Pont most, amikor egyedül viszi a hátán a család gondjait, és megcsillant a reménye a magasabb fizetést és elismerést jelentő állásra. Az orvosi vizsgálat, és a gyerek gondjai végül odavezetnek, hogy az ügynöksége elveszíti a megbízást, mert minden igyekezet ellenére nem tudja teljesíteni a reménytelen kihívásokat.
Stressz, félelem, aggódás. Végül mindketten összeroppannak a nyomás alatt, és megtörténik a baj. Elveszítik a fejüket, és egymáson állnak bosszút. Súlyos balesetet szenvednek, és egy lövés is eldördül. A dugó miatt persze a segítség is késik. Mindketten küzdenek az életükért, de csak egyikük éli túl. Neki, egy életen át viselnie kell a keresztet.
Nagyon egyszerű a történet, nincs túldramatizálva, a lényegre tör, és csak azt mutatja meg. A szereplők jól játszanak, és a rendezés is kiváló. Film a tucatéletekről, melyek néha bizony így érnek véget. Megér egy próbálkozást és azt a másfél órát, amit mondani szeretne. Mindenképpen.
Két nagyon különböző élet. Mindketten elkövettek mindent az eredményekért. Nem rajtuk múlik, mondhatnánk. De valójában minden az ő döntéseik következménye. Nagyon is ők irányították így az életüket! Mert a történet nem ezzel a nappal kezdődött…
Ha érdeklik a miértek, és nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni, kérem látogasson el a www.energiapark.hu oldalra, és iratkozzon fel a FRISS GONDOLATOK AZ ÖN ÉLETÉHEZ anyagaira!
Barátsággal,
Papp Zoltán
Egyfolytában mások álmait, mások vágyait valósítják meg, miközben azt hiszik, mindezt magukért és a szeretteikért teszik. A városban aznap rettenetes a hőség, sok az útfelbontás, gyakoriak a dugók, és mindenki ideges. Tökéletes terep egy drámai színjátékhoz.
Egyikük Diana, egy multinacionális reklámügynökség vezetői posztjának várományosa. Főnökét kinevezték a londoni iroda élére. Mielőtt azonban átadná a székét, egy hatalmas üzletet jelentő megbízás teljesítésével bízza meg Dianát. Ám a sors úgy hozza, hogy a feladat egyre bonyolultabbá válik, és egyre inkább kicsúsznak a dolgok Diana kezei közül.
Férje éppen munkát keres, így Dianára hárul a gyerek iskolai gondjainak elhárítása is. Őrült rohanásba kezd a reklámfilm forgatás helyszínétől az irodáig, az iskolától az otthonukig, és vissza. Ön és közveszélyesen vezet, nem érdeklik a szabályok, így próbálja áthidalni az időhiányt, megbocsátást remélve szőkesége miatt. Közben többször kerül konfliktusba a másik autó sofőrével, Bethel.
Beth, a gerincbénulásos gyermekét egyedül nevelő anya, titkárnőként dolgozik egy megkeseredett, modortalan fráternek, aki lenézi őt, de mivel Bethnek szüksége van az állásra, hát nemcsak hogy tűr, de meg is alázkodik.
Egész nap rohan, mégis mindenhonnan elkésik, már csak szabálykövető vezetési stílusának, és ócska tragacsának köszönhetően is, ami többször cserbenhagyja a nap folyamán. Így kési le a futárt is, akitől főnöke egy nélkülözhetetlen küldeményt várt. Mivel nem érdeklik a nő problémái, megoldhatatlan feladat elé állítja. Ettől a perctől kezdve csőstől jön a baj.
A két nő akkor találkozik először, amikor egymással versengve próbálnak lehajtani az autópálya utolsó kijáratához. Ezt követően ismeretlenül is többször kerülnek konfliktusba ezen az őrült napon, így egyre biztosabbá válik, hogy nem kerülhetik el a sorsukat.
Betht megbünteti a parkolóőr, reménytelenül kergeti a biciklisfutárt, s miután emberfeletti teljesítménye ellenére mégis elveszíti a munkáját, még szembesülnie kell régi iskolatársa üzleti sikereivel, bankkártyája letiltásával, és azzal, hogy természetesen volt férje is boldog és elégedett az új életével. Közben persze, hogy Beth hibázik, melyet a férj remekül ki is használ. Így jön a végső döfés, volt férje el akarja venni tőle a kisfiát.
Diana gondjai akkor tetőznek, amikor az egész napos időhiány közepén egy rosszullétet követően kiderül, kisbabát vár. Pont most, amikor egyedül viszi a hátán a család gondjait, és megcsillant a reménye a magasabb fizetést és elismerést jelentő állásra. Az orvosi vizsgálat, és a gyerek gondjai végül odavezetnek, hogy az ügynöksége elveszíti a megbízást, mert minden igyekezet ellenére nem tudja teljesíteni a reménytelen kihívásokat.
Stressz, félelem, aggódás. Végül mindketten összeroppannak a nyomás alatt, és megtörténik a baj. Elveszítik a fejüket, és egymáson állnak bosszút. Súlyos balesetet szenvednek, és egy lövés is eldördül. A dugó miatt persze a segítség is késik. Mindketten küzdenek az életükért, de csak egyikük éli túl. Neki, egy életen át viselnie kell a keresztet.
Nagyon egyszerű a történet, nincs túldramatizálva, a lényegre tör, és csak azt mutatja meg. A szereplők jól játszanak, és a rendezés is kiváló. Film a tucatéletekről, melyek néha bizony így érnek véget. Megér egy próbálkozást és azt a másfél órát, amit mondani szeretne. Mindenképpen.
Két nagyon különböző élet. Mindketten elkövettek mindent az eredményekért. Nem rajtuk múlik, mondhatnánk. De valójában minden az ő döntéseik következménye. Nagyon is ők irányították így az életüket! Mert a történet nem ezzel a nappal kezdődött…
Ha érdeklik a miértek, és nem szeretne hasonló helyzetbe kerülni, kérem látogasson el a www.energiapark.hu oldalra, és iratkozzon fel a FRISS GONDOLATOK AZ ÖN ÉLETÉHEZ anyagaira!
Barátsággal,
Papp Zoltán
Zord idők
Kaslik Péter írása az amerikai pénzügyi válságról, és a magyarországi neoliberálisokról
A demokrata többséggel rendelkező amerikai szenátus 2008. október 1- én megszavazta az amerikai pénzintézmények kárpótlására szánt 700 milliárd dollár értékű “mentőcsomagot.” A „mentőcsomag” a pénzügyi intézmények magán vesztességeit állami vesztességé nyilvánította, a jóhiszemű házvásárlókat, és az elértéktelenedett részvények, és kötvények egyéni tulajdonosait, pedig sorsukra hagyta. Az amerikai “mentőcsomag” a „Fej, vagy írás” nevű játék, kiforgatott és perverz változata: „Fej: Én győzök. Írás: Te vesztesz.”
Milyen hatása lesz a fenti válságnak Magyarország gazdaságára? Magyarországon ma a nemzetközi nagyvállalatok toronymagasságú hirdetései eltorlaszolják a város feletti égboltot, az idegen bankok „könnyű” kölcsöneiknek hirdetései pedig ellepik a földalatti állomások falait, és az utaskocsik oldalait. Az utcákon a pénzváltó bódék, és a galambdúc nagyságú pénzváltó irodák sokasága elárasztja az utcákat. A magyarországi banktisztviselőket a „csapatszellem” jelszava alatt, arra kényszerítik, hogy a bank számára hasznosabb kölcsönt adják el az embereknek, ne pedig azt, ami legjobban megfelel a számukra.
Magyarországon Amerika legrosszabb oldala mindenütt jelen van. Ott van a TV-ben, a divatban, ott van az áruházak, felirataiban. Ott van a silány árucikkek címkéinek erőltetett angol nyelvű elnevezéseiben, és a földalatti állomások söntéseinek nyelvromboló felirataiban.
A magyar katonák, ma az Amerikai Egyesült Államok háborújában harcolnak Afganisztánban. A „rendszerváltás” keretében történt privatizáció a Világbank, és a Nemzetközi Valuta Alap kölcsönei alapján valósult meg. Ezeknek a kölcsönöknek a kamatai a magyarországi adófizetőket terhelik. A magyar nemzeti javak idegen kézre juttatása olyan fokú külföldi függőséget teremtett, hogy magyar állami szuverenitásról nem is beszélhetünk. (A fentiek jegyében, a „Mindent vissza!” jelszó nem Nagy Magyarországra, hanem Csonka Magyarországra vonatkozik, és gazdasági jellegű szólamként értelmezhető.)
Ezzel a szemmel látható valósággal dacolva Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a PSZÁF vezetősége szerint Magyarországot ez a válság érintetlenül hagyja. A Pénzügyminiszter szerint 2009-ben a magyar gazdaság háromszázalékos növekedést fog elkönyvelni.
Simor András fenti kijelentését követő öt napra, 2008. október 6-án az országos napilapok hírei sorra ellentmondanak Simor András állításának:
„Pánik a tengeren túl, pánik Európában, pánik itthon”
"Egy éves mélyponton az euró"
"Inog a talaj a bécsi tőzsde alatt is"
"Gyengül a forint"
"Erős csökkenés a nyugat-európai tőzsdén"
A hatalmas túlsúlyban lévő, neoliberális elkötelezettségű magyarországi sajtó ennek ellenére semmit sem tett az emberek felvilágosítása érdekében. A magyarországi neoliberális sajtóban egyetlen írás sem található, amely leleplezné a bankok hirdetéseinek megtévesztő szövegeit, s feltárná a „könnyű hitelekben” rejlő veszélyt. A tudás hatalom. Az emberek felvilágosítása megelőzhetné a lakosság további eladósodását.
A magyarországi neoliberális politikával összefonódó sajtó ezekben az életfontosságú kérdésekben, az olvasók tényszerű felvilágosítása helyett ez idáig, (2008. október 7.) csupán olyan egyéneket szólaltatott meg, akik az ügyben maguk is érdekeltek, s emiatt az amerikai pénzintézetek hivatalos érveléseit szajkózzák, vagy a jelenlegi pénzügyi válság Magyarországra kiterjedő hatását igyekeznek hamis érveléssel tompítani.
A magyarországi neoliberális elit kijelentései továbbra is arra épülnek, hogy az eszme jó, csak a megvalósítással van baj, mert az emberek (a tömegek) nem eléggé öntudatosak, vagy a rangsorban egyesek „elferdüléseket” okolnak. Tehát, más a hibás. A neoliberális ideológia legjobb tanítványai, pedig, egyenesen az áldozatokat okolják.
Ide tartozik az is, hogy a magyarországi kormánypárti sajtóban megjelent ide vonatkozó írások legtöbbször az érintett nemzetközi bankok, a tőzsde, és más pénzintézmények „könnyű” hiteleinek, tolakodó, és durván zaklató, s nyilvánvalóan félrevezető jellegű hirdetéseinek közepette jelennek meg, és a nagyvállalati hirdetések meghosszabbításainak tekinthetőek. Az olvasók felvilágosítása helyett, a neoliberális gazdaságpolitikával összefonódott magyarországi sajtó Ennyit talán előlegben a magyarországi hangadó sajtó felelőségéről, és a sajtó eredeti feladatának teljesítéséről.
A jelenlegi írás első része a továbbiakban, az amerikai pénzügyi válság eredetét, és annak mibenlétét igyekszik önállóan ellenőrizhető források, és összefüggő érvek alapján bemutatni. Az írás második része, pedig a magyarországi neoliberális elitnek a fenti eseményekhez való viszonyát, és a kormánypárti sajtó magatartását vizsgálja.
Az Amerikai Egyesült Államok saját kleptokráciája
Michael Hudson, „A Piac, és a terminátor gépek- Amerika saját kleptokráciája” c. Tanulmányában a következőket írja:
„Az Amerikai Kincstár és Szövetségi Tartalékok Bizottsága (U.S Treasury and Federal Reserve) egyik napról a másikra megváltoztatta az amerikai kapitalizmus jellegét. Ez nem más, mint a Franklin T. Roosevelt által nevezett “bankszterek” által elkövetett államcsíny. Ami az elmúlt két hétben történt, az a huszonegyedik század teljes mérvű, és visszavonhatatlan megváltoztatását jelenti– ha sikerül nekik. A jelenlegi “mentőcsomag” a közösségi gazdasági javaknak a legnagyobb, és legigazságtalanabb magánkézre juttatása az amerikai polgárháború vasúti rablóbáróinak a mérhetetlen állami földadományozásai óta.”
Noam Chomsky szerint a modern államkapitalizmus arra épül, hogy a „költségek, és a vesztességek a társadalom egészére hárulnak, a nyereség, pedig a magántulajdonosokat illeti.” A világgazdaság ma az újítások, az alapvető kutatások, a „mentőcsomagok” terén világszerte állami juttatásokra épül.
A kanadai Globe and Mail, országos napilap 2008. október 1. Számában közli Joseph Stiglitz, Nobel díjas közgazdász: „A mentőcsomagnak az általános gazdasági bajok orvoslására is ki kell terjednie” („Any rescue plan must also come to the aid of the economy) c. írását, amelyben a szerző élesen bírálja, mind a „mentőcsomag” rendeltetését, mind a neoliberális gazdaságpolitika ideológia jellegét. Stiglitz szerint, a jelenlegi helzyetben egy szűk érdekcsoportot érdekeit szolgáló, téves gazdasági elméletre alapuló, és a szélsőséges neoliberális ideológia mérgező keverékét tartalmazó „mentőcsomag” nem old meg semmit.
A kanadai Maclean’s konzervatív folyóirat, 2008. október 12. száma az egyik cikkében ugyan Kanada jelenlegi Amerika-barát miniszterelnökét magasztalja, de a borítólapon egy füstös, és megtépázott amerikai zászló látható, mellette a következő felirattal: “AND NOW FOR THE REALLY BAD NEWS. BAILOUT OR NO BAILOUT, THE WORSE IS YET TO COME. (ÉS MOST A VALÓBAN ROSSZ HÍR: MENTŐCSOMAG, VAGY SEM, A LEGROSSZABBJA CSAK MOST KÖVETKEZIK) Az ide vonatkozó cikk kilenc centiméteres betűkkel szedett címe a következő: IT’S GOING TO GET WORSE (MÉG ROSSZABB LESZ) A cikk szerint a hatalmas összegű mentőcsomag csupán papírragasz jellegű, mert az amerikai gazdaság több sebből vérzik, s emiatt az amerikai gazdasági bajok vírus módjára terjednek el az egész világon: "A kamatok az egekbe szöknek. A dollár értéke lezuhan. Az árak elérhetetlen magasságokat érnek el.
Amint ismeretes, a neoliberális politika évtizedeken át a piaci önszabályzó elveinek mindenhatóságát, és az állami beavatkozásnak a káros hatását hirdette. Amikor azonban ez a világszerte, a szó szoros értelmében tűzzel, vassal terjesztett eszmerendszer, a saját ellentmondásainak következtében megfeneklett, akkor az állami szabályozás eltörlésének a fenti haszonélvezői a maguk részére az állami beavatkozását sürgetik. Az „állami beavatkozás” a jelen esetben a kártyaadósság jellegű vesztességek közpénzből való megtérítését jelenti. A neoliberális gazdaságpolitika haszonélvezői számára, tehát az állami beavatkozás (szabályozás) hiányában megvalósított nyereségek mindenkor magánjellegűek voltak, a mostani vesztességek pedig hirtelen állami vesztességnek bizonyulnak. Az „állami vesztesség” az adófizető polgárok pénzét jelenti.
Mivel indokolják a 700 milliárd dollár állami pénznek (az adófizetők pénzének) A magántulajdonban lévő pénzügyi intézeteknek való adományozását? A „mentőcsomagok” haszonélvezői szerint a pénzintézeteknek folyósított pénz végső fokon leszivárog a „nép”, illetve a fogyasztók tarsolyába. Ez azonban soha, és sehol sem működött. A neoliberalizmus története azt bizonyítja, hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegények, pedig szegényebbek lesznek. Pontosabban, pedig azt, hogy a globális, és szabályozatlan „szabad kereskedelem” következményeként, a javak mindig, és mindenütt az egyre kisebb számú, de máris eleve óriás vagyonnal rendelkező egyének kezébe összpontosul, a lakosság hatalmas többsége pedig, beleértve a középosztályt is, világszerte mindenütt elszegényedik.
Ma a 400 (lásd: négyszáz) leggazdagabb amerikai vagyona meghaladja Amerikai Egyesült Államok összlakosságának a gazdasági ranglétra alsó felén elhelyezkedő 150 millió lakós összesített vagyonának értékét. A fenti 400 leggazdagabb amerikai összesített vagyona 1.6 trillió dollár. George W. Bush elnöksége idején a 400 leggazdagabb amerikai vagyona 700 milliárddal növekedett. Pontosan annyival, amennyit most a bajba jutott pénzintézetek követelnek. Michael Moore, amerikai filmrendező joggal teszi fel a kérdést: Miért nem húzzák fel magukat a pénzintézetek a saját csizmaszáruknál fogva, hisz még mindig ott van számukra a csekély 1. 6 trillió dollár? Bill Clinton kormánya 127 milliárd dollár többletet hagyott az államkasszában. Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi tartozása 9.6 trillió dollár. Miért kell ezeknek a rablóbáróknak még pénzt adni?
A pénzintézetek összeomlása, és a jelzáloghitel csődje az amerikai gazdaság válság három fő összetevőjének csupán egyik eleme – a másik kettő, pedig Kína, és az olaj kérdése.
Kína
Az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege 700 milliárd dollár hiányt mutat. Vagyis, az amerikaiak 700 milliárd dollárral többet vásárolnak külföldről, mint a hazai piacról. Az olcsó kínai behozatal nem csupán az olcsó kínai munkaerő igénybevételének eredménye, hanem a kínai kormány egyoldalúan alkalmazott pénzügyi politikájának a következménye.
A kínai kormány negyven százalékkal leértékelte a yent, és ezáltal olcsóbbá teszi a világpiacon a kínai árút. A munkahelyek Kínába vándorolnak, és ennek következtében az Amerikai Egyesült Államokban, és a kínai behozatalra berendezkedett országokban a munkabérek lecsökkennek, s a lakosság hitelképessége megcsappan. A fentiek következtében a megszűnnek a munkahelyek, és a lakosság fizetőképessége (hitelképessége) pedig csökken. Ugyanakkor a külföldiek (főleg Kína) kezében lévő dollármilliók elárasztják az amerikai pénzpiacot az olcsó hitelek lehetőségével. Az olcsó tőkével rendelkező pénzügyi intézetek pedig a legállhatatosabb módszerekkel igyekeznek rávenni a fenti, fizetőképtelen fogyasztókat a könnyelmű kölcsönök, és átláthatatlan kimenetelű jelzálogok felvételére.
Az olaj
A másik elefánt az amerikai, és a világgazdaság porcelánboltjában az olaj. Az Amerikai Egyesült Államok 400 milliárd értékű olajat hoz be, és ennek nagy részét az amerikaiak elautózzák. A személyi használatú autók fogyasztási követelményeinek előírásai 32. év óta nem változtak. Az autóipari újítások a fogyasztás csökkentése helyett ma is a motorok lóerejének növelésére összpontosulnak. A túlméretezett, de nem csak amerikai gyártmányú, újgazdag-státusjellegű terepjárók elárasztják a világot. Mielőtt az amerikai autóipar észbekap, valaki, valahol elkezdi gyártani a gazságosabb, vagy a kőolajat mellőző járműveket.
Az Amerikai Egyesült Államok hatalmának visszaszorításához tartozik az is, hogy a dél amerikai országok mindinkább a maguk kezébe veszik sorsuk irányítását, és igyekeznek megszabadulni a neoliberális ideológiát kiszolgáló, kizsákmányoló jellegű Amerika-barát nemzetellenes kormányaiktól.
Peer Steinbruck, német pénzügyminiszter 2008. szeptember 24-i nyilatkozatában nyilvánosan is kétségbe vonta az Amerikai Egyesült Államok jövőbeli szerepét. Steinbruck szerint, a jelenlegi pénzügyi válság az angolszász pénzügyi központok felelőtlen rövid távú nyereséghajhászásának az eredménye. “Ennek következtében az Amerikai Egyesült Államok elveszti a világ egyedüli pénzügyi nagyhatalmaként szereplő státusát. A világ pénzügyi rendszere kétpólusúvá válik.” Steinbruck állítása nem tekinthető elszigetelt, és meggondolatlannak. Több amerikai forrás is megkérdőjelezi az Amerikai Egyesült Államok jövőbeli egyeduralmi szerepét.
Steinbruck, az “angolszász” pénzügyi központokat hibáztatja, és nem említi, hogy a napi hírek szerint a Deutsche Bank is benne van a pácban.
A pénzintézetek elfogadhatatlan viselkedése
A demokrácia azon alapszik, hogy a polgárok jól felfogott érdekeik alapján döntenek. A szabad piac keretei között ez azt jelenti, hogy a résztvevők pontos, és érthető feltételek alapján hozzák meg, akár politikai, akár a gazdasági jellegű döntéseiket. A jelenlegi pénzügyi válság egyik okozója, éppen az, hogy ezek a feltételek nem teljesültek. Az állami ellenőrzéstől megszabadult szabad piac „láthatatlan keze” a tényleges esélyegyenlőség helyett a gátlástalan pénzhajhászásba kezdett. Ide sorolhatóak a sorozatos könyvelési rendellenességek, a valótlan, és értéktelen jelzálogok, a belső információkra alapozott részvények felvásárlása, illetve eladása, a hamisan felértékelt ingatlanok értékét meghaladó jelzálogok alaptalan, és kiárusításszerű folyamatosítása, a házvásárlók hitelképességét meghaladó jelzálogok összegének túlméretezett meghatározása s az érthetetlen, és rejtett kötelezettségeket, s uzsorakamatokat tartalmazó kölcsönöknek a gyanútlan vásárlókra való ráerőszakolása.
A „mentőcsomag” kikényszerítése egy bukásra ítélt eszmének a mindent elárasztó, és szűnni nem akaró közkapcsolati propaganda által előkészített, és a sürgősség örve alatt megvalósított ideig, óráig való újra élesztése. Michael Hudson szerint: “A segélyt nem a nyugdíjasok, vagy a megkárosított házvásárlók kapják, hanem azok a nagybefektetők, akik hivatalosan aláírták, hogy elég gazdagok ahhoz, hogy az esetleges vesztességeket a saját vagyonukból fedezzék.
Amikor jó emberekkel rossz dolgok történnek
A tőzsde hagyományosan a gazdagok kiváltsága volt. A középosztály a bankban helyezte el gyermekei iskoláztatására, házvásárlásra, vagy más hosszabb távú céljaira szánt megtakarított pénzét. A neoliberális gazdaságpolitikát megelőzően a bankbetéteket az állam biztosította, a bankok, pedig tisztességes kamatokat fizettek. Ide tartozott az is, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát megelőzően a munkaviszony átfogó egészségbiztosítással, és nyugdíjjal járt.
A neoliberális gazdaságpolitika sorozatos megszorításainak következményeként, a munkaviszonyhoz kötődő általános egészségbiztosítás, és a munkaviszonyhoz kötődő nyugdíj lehetősége is megszűnt. Az egyéni bankbetétek kamatai, pedig annyira lecsökkentek, hogy a nem volt érdemes a pénzt a bankban tartani. Ide tarozik az egyéni bankbetétek kamatainak megadóztatása is. Mindez arra kényszeríttet az embereket, hogy megtakarított pénzüket a tőzsdébe, vagy értékpapírokba fektessék.
A felelős, és felvilágosult befektető egyén, azonban csak a tőzsdével, és a bankokkal összefonódott intézmények jelentései, és adatai alapján tájékozódhatott a részvények, és a különböző kötvények minőségéről, és megbízhatóságáról. A befektetők hatalmas többségének nem lehetett tudomása arról, hogy a pénzintézetek „átcsomagolták”, illetve más értékpapírokkal elkeverték a rossz jelzálogokat, s azokat megfelelő haszon mellett (legtöbbször hitelben, vagy tartozás fejében) eladták, illetve átutalták más intézményeknek, amelyek azokat tovább „csomagolták”, és végül AAA minősítésű kötvényekként készpénzért eladták a gyanútlan és jóhiszemű magánbefektetőknek. Az ilyen esetekben nincs az a jól értesült magánember, aki ezt gyaníthatta, vagy megérthette volna.
A 2008 szeptemberében összeomlott amerikai pénzügyi intézetek elértéktelenedett kötvényeit annakidején mind elsőrendű, AAA minősítésben részesültek. Utólag derült csak ki, hogy szóban forgó intézmények kötvényeit értékelő irodák, az értékpapírokat árusító pénzintézeteknek dolgoztak, úgymond a zsebeikben voltak. A fentiek következtében több milliárdot kitevő családi befektetés vált értéktelenné. Michael Hudson szerint:
"A szóban forgó kötvények már eredetileg értéktelenek voltak, annak ellenére, hogy annak idején AAA fokozatú értékelésben részesültek. Az értékelési intézmények jelenleg kivizsgálás alatt vannak, a végzetes Arthur Anderson típusú érdekazonosság miatt.”
A neoliberális gazdaságpolitika lépésről, lépésre beterelte az embereket a pénzügyi intézmények felelőtlen, és ragadozó jellegű kelepcéjébe.
A neoliberális barakk legjobb magyar tanítványai
Hogyan viszonyulnak a magyarországi neoliberális elit képviselői, a fenti eseményekhez, és kiket szólít meg a magyarországi hangadó sajtó ezekben a kérdésekben? Vagyis, mit szabad a magyar közvéleménynek tudnia, arról „ami van” - vagy nincs…
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnökének és a PSZÁF vezetőségének fent idézett kijelentését, mely szerint a jelenlegi a válságnak semmi hatása nem lesz a magyar gazdaságra.
A Magyar nemzeti Bank elnökének fenti kijelentését a politika szatíra alapszabálya alapján kell értelmezni, mely szerint az újsághírekből addig semmit sem szabad elhinni, amíg azt az érintett politikusok nem cáfolják. Cáfolják, tehát igaz!
Simor András egy másik kijelentésében „tőkeerősnek”, ezért stabilnak nevezte a magyar pénzügyi rendszert Simor András a Tudatos Pénzügyekért elnevezésű konferencián a fogyasztók pénzügyi tudatosságának hiányosságát hangsúlyozta.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint, a lakosság pénzügyi kultúrájának elmélyítése hozzájárulhat az ország pénzügyi stabilitáshoz is. Simor András szerint ehhez a megfelelő oktatási rendszeren és a szereplők együttműködésén kívül nemzeti stratégia kidolgozására is szükség van.
Elképzelhetetlen, hogy amíg az amerikai pénzügyi válság következtében világszerte tőkehiány van, a kilátástalanul eladósodott Magyarországon pedig „tőkeerős” a gazdaság. A Simor András által említett „pénzügyi tudatosság” hiányáról, talán csak annyit, hogy az emberek többségének esetében, aki becsületesen, és kemény munkával meg tudja keresni pénzét, az gazdálkodni is tud vele. Elképzelhetetlen, hogy Simor András mit ért a „pénzügyi tudatosságra” nevelő nemzeti stratégia alatt. Mire kell a magyarokat még ránevelni? Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi válságának megtévesztő, és hazugságokra, és ádáz csalásokra épülő mesterkedéseit, és csapdáit a pénzügyileg legtudatosabb egyén sem volt képes előrelátni.
A fenti konferencián felszólalt Gyurcsány Ferenc is, aki a következőket nyilatkozta:
"Amit látunk, az a szociális piacgazdaság több, versengő modelljei egyikének messze ható válsága. Hiszek a piacokban, de emellett bízom az állami szabályozás és felügyeleti tevékenysége fontosságában és tudom, hogy siker csak aktív, hatékony együttműködés mellett érhető el piaci szereplők, társadalmi szervezetek és állami intézmények között."
A neoliberális gazdaságpolitika teljes egészében a „Nincs Más Választás” elvére épül, (TINA There Is No Alternative) Gyurcsány Ferenc, pedig egyik napról a másikra a szociális piacgazdálkodás „versengő modellekről’” beszél. A „szociális piacgazdaság” ugyanolyan önellentmondás, mint a „kommunista kapitalizmus”, vagy a „békeharc.” Lehet, azonban, hogy Gyurcsány, a maga fésületlen, és zagyva logikája alapján belebotlott az igazsába. A „szocialista piacgazdálkodás” a csődbe ment pénzügyi intézményeknek a szociális segély formájában odaítélt „mentőcsomagot” jelenti. Tehát, így volt kitervezve. Így lesz a jövőben is. Lehet, azonban az is, hogy Gyurcsány a megszeppent nyuszi módjára csak a körmét reszeli, és hülyeségeket beszél. Ha mindez nem lenne ilyen életbevágóan fontos, és veszélyes, akkor azt is mondhatnánk, hogy a magyar neoliberális elitnek a fenyegető gazdasági válsághoz való viszonya felületes, önző cinikus, és komolytalan.
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, a Népszabadság, 2008. szeptember 23. számában megjelent: „Szabályozási gyengeség a válság okozója” c. rövid interjújában „elégtelen ellenőrzésnek” minősíti a szabályozás majdnem teljes hiányát. Bod Péter Ákos is helyesli a pénzügyi intézetek vesztességeinek az adófizetőkre való áthárítását. Bod Péter Ákos, igen helyesen megállapítja, hogy amint a pénzügyi intézetek átvészelik a jelenlegi bajt, a következő ciklusban ismét leépítik majd az állami szabályozást, és ott folytatják, ahol abbahagyták. Meglepő viszont a Magyar Nemzeti Bank, volt elnökének az a kijelentése mely szerint:
„az USA-ban viszont likviditási problémák vannak, amelyek nem is biztos akkorák, mint amekkorának most látszanak. Ez majd kiderül a bankok könyveiből. Még az is lehet, hogy fél év alatt lecseng az ügy.”
Az érintett pénzintézeteknek, azonban nem csak "likvidálási" problémái vannak, hanem „bakrotális" problémái is. Azok nem amiatt képtelenek fizetni, mert pillanatnyilag nem áll elegendő (kész)pénz a rendelkezésükre (liquidity), de vannak tartalékaik, illetve van megfelelő fedezetük, hanem amiatt képtelenek fizetni, mert tönkrementek. (Általános fizetőképtelenség: lack of solvency)
Az USA „likviditási problémáiról”, illetve azoknak általános fizetőképességi problémáiról az interjút követően egy hétre kiderült, hogy azok sokkal nagyobbak, mint, ahogy azt Bod Péter Ákos megítélte. A bankok könyveiből sem sem derül ki semmi , mert az előírások hiánya miatt a válságot előidéző ügyletek nem kerültek bele a könyvekbe. A fentiek alapján nem valószínű az sem, hogy az ügy „fél év alatt lecseng.”
Az USA „likviditási problémáiról”, illetve azoknak általános fizetőképességi problémáiról az interjút követően egy hétre kiderült, hogy azok sokkal nagyobbak, mint, ahogy azt Bod Péter Ákos megítélte. Elképesztő, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt elnökének nem volt tudomása, sem a válság nagyságáról, sem pedig annak valódi mibenlétéről. A bankok könyveiből sem sem derül ki semmi , mert az előírások hiánya miatt a válságot előidéző ügyletek nem kerültek bele a könyvekbe. A fentiek alapján nem valószínű az sem, hogy az ügy „fél év alatt lecseng.”
A pénzvilág ordasa
A magyarországi pénzvilág igazi szörnyszülöttje, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke. Szalay: „S.O.S. Wall Street, S.O.S. világ!”
című írásában, a neoliberális ideológia minden önellentmondása, hazugsága, és szemfényvesztése fellelhető. Szalay arra építi mondanivalóját, hogy a neoliberális eszme jó, de a rendszer „elégtelenségei” oda vezetnek, hogy az bizonyos esetekben összeomlik, és tragédiákat okozhat. Szalayt nem zavarja, hogy egy olyan eszme elkötelezettje, amelyről tudjuk, hogy időnként összeomlik, tehát nem működik. Ez, az „Utánunk az özönvíz” létfelfogás a lehető legkártékonyabb, és napjainkban a legveszélyesebb magatartás.
Írásának további részében Szalay leírja az amerikai krízis mibenlétének neoliberális változatát. Vagyis, azt, hogy ti nem azt látjátok, amit láttok, hanem lássátok azt, amit mi mondunk, hogy látnotok kell.
Szalay is helyesli a válság előidézőinek juttatott 700 milliárdos állami segélyt, a válság egyéni, és jóhiszemű károsultjai iránt, azonban nem érez semmi felelősséget, mert Szalay szerint kettőn áll a vásár, és a megkárosítottak maguk a hibásak, mert nem tájékozódtak eléggé, hogy mit írnak alá, illetve, hogy mibe fektetik bele a pénzüket. A korlátlan jogokkal rendelkező centimilliárdos pénzügyi intézetek tönkremennek, és Szalay szerint, emiatt a közép. és kevés jövedelmű polgárok a hibásak. A budapesti tőzsde elnökének ez a kijelentése, - a neoliberális elit kemény magjának, (A Wall Street Journal, a National Review, és John McCain kampánytáborának), valamint a teljesen lelkiismeret nélküli egyének, s az elvetemedett bűnözők védelem kelléktárából származik, és a felelőségnek az áldozatra való áthárítását jelenti. (Az iskolás lányok megerőszakolója azzal védekezik, hogy az áldozat a hibás, mert rövid szoknyát viselt.)
Szalay kijelentése nem csak lelkiismeretlen, hanem téves is: A fenti pénzintézetek nem a jelzálogok fizetőképtelensége miatt mentek tönkre, hanem amiatt, mert a pénzintézetek ezeket a rossz, és felértékelt jelzálogokat a másnemű értékpapírokkal elvegyítették, és azokat, ismételten felértékelve, elsőrendű befektetési kötvények formájában eladták. Szalay nem említi, azt sem, hogy a subprime, illetve a fizetőképtelen egyénekre, és a felértékelt ingatlanokra alapozott kötvénypiac illetve jelzálogkölcsönök nagysága meghaladja a 60 trillió dollárt. Ebből a pénzből nyilván jutott a megtévesztő hirdetésekre, és a kötvényárusítók kiképzésére is.
A gyanútlan és jóhiszemű befektetőket megtévesztő pénzügyi intézmények matematikusokat, és fizikusokat fogadtak fel olyan képletek kidolgozására, amelyek alapján azután a fedezet nélküli „értékpapírokat” elkeverték a fizetőképes értékpapírok közé. Ide tartozik továbbá az is, hogy a fedezet nélküli kötvények vásárlóinak külön, úgynevezett „Credit Default Swap” szerződéseket adtak el, amelyek az eladók szerint hivatottak lettek volna a kötvények vásárlóinak befektetéseit biztosítani, de ezeknek a „majdnem biztosítási” papíroknak sem volt fedezete- csak papírok voltak. A csődbe jutott pénzintézetek összesen 61trillió dollár értékű fedezet nélküli ilyen álbiztosítást adtak el a gyanútlan, és félrevetett magánbefektetőknek.
A „Sixty Minutes” amerikai hírmagyarázó TV-műsor 2008. október 5. adása szerint a pénzügyi intézetek felső vezetése tudta, hogy ezeknek a kötvényeknek nincs fedezete, és azt is, hogy azok eladásának stratégiája gondosan kitervelt csalásra, és hazugságokra épül. Az értéktelen, és a biztonság látszatát keltő „Credit Default Swap” mibenlétének magyarázata például 400 oldal. A fenti műsor, a pénzügyi intézmények fenti cselekedeteit bűncselekménynek minősítette.
Szalay a magyar pénzvilág ragadozója, aki többek között azért kerülhetett 32 évesen a Budapesti Tőzsde élére, mert édesapja, Szalay Gábor, későbbi SZDSZ-es gazdasági államtitkár a 80-as években családjával állami kiküldetésben, Kuwaitban tartózkodott, és fiuk Attila az ottani angol iskolában megtanulhatott angolul. Szalay Attila édesapjának neve később megjelent az úgynevezett ügynöklistán, de adatlapja elvezett.
Szalay Gábor, azonban kénytelen kelletlen bevallott valamit, és eltűnt a közéletből. Aki nem hiszi, járjon utána a meg nem történt átvilágítás sötét folyosóin. Ha, tehát megkaparunk egy olyan vérmes neoliberális ragadozót, mint Szalay-Berzeviczy Attila, akkor egy pirospelenkás bébi virít ki alóla. Ennyit talán a magyarországi szabad versenyről, és esélyegyenlőségről.
Epilógus
Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is világszerte a szabadság, és egyenlőség jelszavával igyekszik terjeszteni a neoliberalizmus eszméjét. A valódi "amerikai álomnak", azonban semmi köze a neoliberális gazdasági ideológiához. Az amerikai Önállósági Nyilatkozatban meghirdetett: Az „élet, a szabadság, és a boldoguláshoz való egyenlő jogokat” nem a korlátokat nem ismerő, nyerészkedő, és mások pénzét kockáztató, az érthetetlen szövegű papírokat ide-oda tologató neoliberális gazdaságpolitika jelenti.
Az „amerikai álom” a minden nemzet tagjait egyformán megillető jogok és lehetőségek vetülete csupán. Ez pedig, a mindenkire egyformán kiterjedő egészségbiztosítás, a minőségi oktatás, az egyéni adottsághoz, és felkészültséghez mért munkalehetőségek, és a megfelelő életkörülmények biztosítása jelenti, beleértve a biztonságot, büszkeséget, és megfelelő kényelmet jelentő lakásviszonyok lehetősége, a házvásárlás, illetve a családi ház megérdemelt birtoklásának joga és lehetősége is. Ma, azonban legnagyobb szükség van az adott szó, és az írásban foglaltatott szavak érvényességének visszaállítására, illetve arra, hogy „az igen, legyen igen, a nem pedig nem”, mert túl sok hamis szó hangzik el, és túl sok az olyan szöveg, ami túlmegy ezen.
A demokrata többséggel rendelkező amerikai szenátus 2008. október 1- én megszavazta az amerikai pénzintézmények kárpótlására szánt 700 milliárd dollár értékű “mentőcsomagot.” A „mentőcsomag” a pénzügyi intézmények magán vesztességeit állami vesztességé nyilvánította, a jóhiszemű házvásárlókat, és az elértéktelenedett részvények, és kötvények egyéni tulajdonosait, pedig sorsukra hagyta. Az amerikai “mentőcsomag” a „Fej, vagy írás” nevű játék, kiforgatott és perverz változata: „Fej: Én győzök. Írás: Te vesztesz.”
Milyen hatása lesz a fenti válságnak Magyarország gazdaságára? Magyarországon ma a nemzetközi nagyvállalatok toronymagasságú hirdetései eltorlaszolják a város feletti égboltot, az idegen bankok „könnyű” kölcsöneiknek hirdetései pedig ellepik a földalatti állomások falait, és az utaskocsik oldalait. Az utcákon a pénzváltó bódék, és a galambdúc nagyságú pénzváltó irodák sokasága elárasztja az utcákat. A magyarországi banktisztviselőket a „csapatszellem” jelszava alatt, arra kényszerítik, hogy a bank számára hasznosabb kölcsönt adják el az embereknek, ne pedig azt, ami legjobban megfelel a számukra.
Magyarországon Amerika legrosszabb oldala mindenütt jelen van. Ott van a TV-ben, a divatban, ott van az áruházak, felirataiban. Ott van a silány árucikkek címkéinek erőltetett angol nyelvű elnevezéseiben, és a földalatti állomások söntéseinek nyelvromboló felirataiban.
A magyar katonák, ma az Amerikai Egyesült Államok háborújában harcolnak Afganisztánban. A „rendszerváltás” keretében történt privatizáció a Világbank, és a Nemzetközi Valuta Alap kölcsönei alapján valósult meg. Ezeknek a kölcsönöknek a kamatai a magyarországi adófizetőket terhelik. A magyar nemzeti javak idegen kézre juttatása olyan fokú külföldi függőséget teremtett, hogy magyar állami szuverenitásról nem is beszélhetünk. (A fentiek jegyében, a „Mindent vissza!” jelszó nem Nagy Magyarországra, hanem Csonka Magyarországra vonatkozik, és gazdasági jellegű szólamként értelmezhető.)
Ezzel a szemmel látható valósággal dacolva Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a PSZÁF vezetősége szerint Magyarországot ez a válság érintetlenül hagyja. A Pénzügyminiszter szerint 2009-ben a magyar gazdaság háromszázalékos növekedést fog elkönyvelni.
Simor András fenti kijelentését követő öt napra, 2008. október 6-án az országos napilapok hírei sorra ellentmondanak Simor András állításának:
„Pánik a tengeren túl, pánik Európában, pánik itthon”
"Egy éves mélyponton az euró"
"Inog a talaj a bécsi tőzsde alatt is"
"Gyengül a forint"
"Erős csökkenés a nyugat-európai tőzsdén"
A hatalmas túlsúlyban lévő, neoliberális elkötelezettségű magyarországi sajtó ennek ellenére semmit sem tett az emberek felvilágosítása érdekében. A magyarországi neoliberális sajtóban egyetlen írás sem található, amely leleplezné a bankok hirdetéseinek megtévesztő szövegeit, s feltárná a „könnyű hitelekben” rejlő veszélyt. A tudás hatalom. Az emberek felvilágosítása megelőzhetné a lakosság további eladósodását.
A magyarországi neoliberális politikával összefonódó sajtó ezekben az életfontosságú kérdésekben, az olvasók tényszerű felvilágosítása helyett ez idáig, (2008. október 7.) csupán olyan egyéneket szólaltatott meg, akik az ügyben maguk is érdekeltek, s emiatt az amerikai pénzintézetek hivatalos érveléseit szajkózzák, vagy a jelenlegi pénzügyi válság Magyarországra kiterjedő hatását igyekeznek hamis érveléssel tompítani.
A magyarországi neoliberális elit kijelentései továbbra is arra épülnek, hogy az eszme jó, csak a megvalósítással van baj, mert az emberek (a tömegek) nem eléggé öntudatosak, vagy a rangsorban egyesek „elferdüléseket” okolnak. Tehát, más a hibás. A neoliberális ideológia legjobb tanítványai, pedig, egyenesen az áldozatokat okolják.
Ide tartozik az is, hogy a magyarországi kormánypárti sajtóban megjelent ide vonatkozó írások legtöbbször az érintett nemzetközi bankok, a tőzsde, és más pénzintézmények „könnyű” hiteleinek, tolakodó, és durván zaklató, s nyilvánvalóan félrevezető jellegű hirdetéseinek közepette jelennek meg, és a nagyvállalati hirdetések meghosszabbításainak tekinthetőek. Az olvasók felvilágosítása helyett, a neoliberális gazdaságpolitikával összefonódott magyarországi sajtó Ennyit talán előlegben a magyarországi hangadó sajtó felelőségéről, és a sajtó eredeti feladatának teljesítéséről.
A jelenlegi írás első része a továbbiakban, az amerikai pénzügyi válság eredetét, és annak mibenlétét igyekszik önállóan ellenőrizhető források, és összefüggő érvek alapján bemutatni. Az írás második része, pedig a magyarországi neoliberális elitnek a fenti eseményekhez való viszonyát, és a kormánypárti sajtó magatartását vizsgálja.
Az Amerikai Egyesült Államok saját kleptokráciája
Michael Hudson, „A Piac, és a terminátor gépek- Amerika saját kleptokráciája” c. Tanulmányában a következőket írja:
„Az Amerikai Kincstár és Szövetségi Tartalékok Bizottsága (U.S Treasury and Federal Reserve) egyik napról a másikra megváltoztatta az amerikai kapitalizmus jellegét. Ez nem más, mint a Franklin T. Roosevelt által nevezett “bankszterek” által elkövetett államcsíny. Ami az elmúlt két hétben történt, az a huszonegyedik század teljes mérvű, és visszavonhatatlan megváltoztatását jelenti– ha sikerül nekik. A jelenlegi “mentőcsomag” a közösségi gazdasági javaknak a legnagyobb, és legigazságtalanabb magánkézre juttatása az amerikai polgárháború vasúti rablóbáróinak a mérhetetlen állami földadományozásai óta.”
Noam Chomsky szerint a modern államkapitalizmus arra épül, hogy a „költségek, és a vesztességek a társadalom egészére hárulnak, a nyereség, pedig a magántulajdonosokat illeti.” A világgazdaság ma az újítások, az alapvető kutatások, a „mentőcsomagok” terén világszerte állami juttatásokra épül.
A kanadai Globe and Mail, országos napilap 2008. október 1. Számában közli Joseph Stiglitz, Nobel díjas közgazdász: „A mentőcsomagnak az általános gazdasági bajok orvoslására is ki kell terjednie” („Any rescue plan must also come to the aid of the economy) c. írását, amelyben a szerző élesen bírálja, mind a „mentőcsomag” rendeltetését, mind a neoliberális gazdaságpolitika ideológia jellegét. Stiglitz szerint, a jelenlegi helzyetben egy szűk érdekcsoportot érdekeit szolgáló, téves gazdasági elméletre alapuló, és a szélsőséges neoliberális ideológia mérgező keverékét tartalmazó „mentőcsomag” nem old meg semmit.
A kanadai Maclean’s konzervatív folyóirat, 2008. október 12. száma az egyik cikkében ugyan Kanada jelenlegi Amerika-barát miniszterelnökét magasztalja, de a borítólapon egy füstös, és megtépázott amerikai zászló látható, mellette a következő felirattal: “AND NOW FOR THE REALLY BAD NEWS. BAILOUT OR NO BAILOUT, THE WORSE IS YET TO COME. (ÉS MOST A VALÓBAN ROSSZ HÍR: MENTŐCSOMAG, VAGY SEM, A LEGROSSZABBJA CSAK MOST KÖVETKEZIK) Az ide vonatkozó cikk kilenc centiméteres betűkkel szedett címe a következő: IT’S GOING TO GET WORSE (MÉG ROSSZABB LESZ) A cikk szerint a hatalmas összegű mentőcsomag csupán papírragasz jellegű, mert az amerikai gazdaság több sebből vérzik, s emiatt az amerikai gazdasági bajok vírus módjára terjednek el az egész világon: "A kamatok az egekbe szöknek. A dollár értéke lezuhan. Az árak elérhetetlen magasságokat érnek el.
Amint ismeretes, a neoliberális politika évtizedeken át a piaci önszabályzó elveinek mindenhatóságát, és az állami beavatkozásnak a káros hatását hirdette. Amikor azonban ez a világszerte, a szó szoros értelmében tűzzel, vassal terjesztett eszmerendszer, a saját ellentmondásainak következtében megfeneklett, akkor az állami szabályozás eltörlésének a fenti haszonélvezői a maguk részére az állami beavatkozását sürgetik. Az „állami beavatkozás” a jelen esetben a kártyaadósság jellegű vesztességek közpénzből való megtérítését jelenti. A neoliberális gazdaságpolitika haszonélvezői számára, tehát az állami beavatkozás (szabályozás) hiányában megvalósított nyereségek mindenkor magánjellegűek voltak, a mostani vesztességek pedig hirtelen állami vesztességnek bizonyulnak. Az „állami vesztesség” az adófizető polgárok pénzét jelenti.
Mivel indokolják a 700 milliárd dollár állami pénznek (az adófizetők pénzének) A magántulajdonban lévő pénzügyi intézeteknek való adományozását? A „mentőcsomagok” haszonélvezői szerint a pénzintézeteknek folyósított pénz végső fokon leszivárog a „nép”, illetve a fogyasztók tarsolyába. Ez azonban soha, és sehol sem működött. A neoliberalizmus története azt bizonyítja, hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegények, pedig szegényebbek lesznek. Pontosabban, pedig azt, hogy a globális, és szabályozatlan „szabad kereskedelem” következményeként, a javak mindig, és mindenütt az egyre kisebb számú, de máris eleve óriás vagyonnal rendelkező egyének kezébe összpontosul, a lakosság hatalmas többsége pedig, beleértve a középosztályt is, világszerte mindenütt elszegényedik.
Ma a 400 (lásd: négyszáz) leggazdagabb amerikai vagyona meghaladja Amerikai Egyesült Államok összlakosságának a gazdasági ranglétra alsó felén elhelyezkedő 150 millió lakós összesített vagyonának értékét. A fenti 400 leggazdagabb amerikai összesített vagyona 1.6 trillió dollár. George W. Bush elnöksége idején a 400 leggazdagabb amerikai vagyona 700 milliárddal növekedett. Pontosan annyival, amennyit most a bajba jutott pénzintézetek követelnek. Michael Moore, amerikai filmrendező joggal teszi fel a kérdést: Miért nem húzzák fel magukat a pénzintézetek a saját csizmaszáruknál fogva, hisz még mindig ott van számukra a csekély 1. 6 trillió dollár? Bill Clinton kormánya 127 milliárd dollár többletet hagyott az államkasszában. Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi tartozása 9.6 trillió dollár. Miért kell ezeknek a rablóbáróknak még pénzt adni?
A pénzintézetek összeomlása, és a jelzáloghitel csődje az amerikai gazdaság válság három fő összetevőjének csupán egyik eleme – a másik kettő, pedig Kína, és az olaj kérdése.
Kína
Az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi mérlege 700 milliárd dollár hiányt mutat. Vagyis, az amerikaiak 700 milliárd dollárral többet vásárolnak külföldről, mint a hazai piacról. Az olcsó kínai behozatal nem csupán az olcsó kínai munkaerő igénybevételének eredménye, hanem a kínai kormány egyoldalúan alkalmazott pénzügyi politikájának a következménye.
A kínai kormány negyven százalékkal leértékelte a yent, és ezáltal olcsóbbá teszi a világpiacon a kínai árút. A munkahelyek Kínába vándorolnak, és ennek következtében az Amerikai Egyesült Államokban, és a kínai behozatalra berendezkedett országokban a munkabérek lecsökkennek, s a lakosság hitelképessége megcsappan. A fentiek következtében a megszűnnek a munkahelyek, és a lakosság fizetőképessége (hitelképessége) pedig csökken. Ugyanakkor a külföldiek (főleg Kína) kezében lévő dollármilliók elárasztják az amerikai pénzpiacot az olcsó hitelek lehetőségével. Az olcsó tőkével rendelkező pénzügyi intézetek pedig a legállhatatosabb módszerekkel igyekeznek rávenni a fenti, fizetőképtelen fogyasztókat a könnyelmű kölcsönök, és átláthatatlan kimenetelű jelzálogok felvételére.
Az olaj
A másik elefánt az amerikai, és a világgazdaság porcelánboltjában az olaj. Az Amerikai Egyesült Államok 400 milliárd értékű olajat hoz be, és ennek nagy részét az amerikaiak elautózzák. A személyi használatú autók fogyasztási követelményeinek előírásai 32. év óta nem változtak. Az autóipari újítások a fogyasztás csökkentése helyett ma is a motorok lóerejének növelésére összpontosulnak. A túlméretezett, de nem csak amerikai gyártmányú, újgazdag-státusjellegű terepjárók elárasztják a világot. Mielőtt az amerikai autóipar észbekap, valaki, valahol elkezdi gyártani a gazságosabb, vagy a kőolajat mellőző járműveket.
Az Amerikai Egyesült Államok hatalmának visszaszorításához tartozik az is, hogy a dél amerikai országok mindinkább a maguk kezébe veszik sorsuk irányítását, és igyekeznek megszabadulni a neoliberális ideológiát kiszolgáló, kizsákmányoló jellegű Amerika-barát nemzetellenes kormányaiktól.
Peer Steinbruck, német pénzügyminiszter 2008. szeptember 24-i nyilatkozatában nyilvánosan is kétségbe vonta az Amerikai Egyesült Államok jövőbeli szerepét. Steinbruck szerint, a jelenlegi pénzügyi válság az angolszász pénzügyi központok felelőtlen rövid távú nyereséghajhászásának az eredménye. “Ennek következtében az Amerikai Egyesült Államok elveszti a világ egyedüli pénzügyi nagyhatalmaként szereplő státusát. A világ pénzügyi rendszere kétpólusúvá válik.” Steinbruck állítása nem tekinthető elszigetelt, és meggondolatlannak. Több amerikai forrás is megkérdőjelezi az Amerikai Egyesült Államok jövőbeli egyeduralmi szerepét.
Steinbruck, az “angolszász” pénzügyi központokat hibáztatja, és nem említi, hogy a napi hírek szerint a Deutsche Bank is benne van a pácban.
A pénzintézetek elfogadhatatlan viselkedése
A demokrácia azon alapszik, hogy a polgárok jól felfogott érdekeik alapján döntenek. A szabad piac keretei között ez azt jelenti, hogy a résztvevők pontos, és érthető feltételek alapján hozzák meg, akár politikai, akár a gazdasági jellegű döntéseiket. A jelenlegi pénzügyi válság egyik okozója, éppen az, hogy ezek a feltételek nem teljesültek. Az állami ellenőrzéstől megszabadult szabad piac „láthatatlan keze” a tényleges esélyegyenlőség helyett a gátlástalan pénzhajhászásba kezdett. Ide sorolhatóak a sorozatos könyvelési rendellenességek, a valótlan, és értéktelen jelzálogok, a belső információkra alapozott részvények felvásárlása, illetve eladása, a hamisan felértékelt ingatlanok értékét meghaladó jelzálogok alaptalan, és kiárusításszerű folyamatosítása, a házvásárlók hitelképességét meghaladó jelzálogok összegének túlméretezett meghatározása s az érthetetlen, és rejtett kötelezettségeket, s uzsorakamatokat tartalmazó kölcsönöknek a gyanútlan vásárlókra való ráerőszakolása.
A „mentőcsomag” kikényszerítése egy bukásra ítélt eszmének a mindent elárasztó, és szűnni nem akaró közkapcsolati propaganda által előkészített, és a sürgősség örve alatt megvalósított ideig, óráig való újra élesztése. Michael Hudson szerint: “A segélyt nem a nyugdíjasok, vagy a megkárosított házvásárlók kapják, hanem azok a nagybefektetők, akik hivatalosan aláírták, hogy elég gazdagok ahhoz, hogy az esetleges vesztességeket a saját vagyonukból fedezzék.
Amikor jó emberekkel rossz dolgok történnek
A tőzsde hagyományosan a gazdagok kiváltsága volt. A középosztály a bankban helyezte el gyermekei iskoláztatására, házvásárlásra, vagy más hosszabb távú céljaira szánt megtakarított pénzét. A neoliberális gazdaságpolitikát megelőzően a bankbetéteket az állam biztosította, a bankok, pedig tisztességes kamatokat fizettek. Ide tartozott az is, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát megelőzően a munkaviszony átfogó egészségbiztosítással, és nyugdíjjal járt.
A neoliberális gazdaságpolitika sorozatos megszorításainak következményeként, a munkaviszonyhoz kötődő általános egészségbiztosítás, és a munkaviszonyhoz kötődő nyugdíj lehetősége is megszűnt. Az egyéni bankbetétek kamatai, pedig annyira lecsökkentek, hogy a nem volt érdemes a pénzt a bankban tartani. Ide tarozik az egyéni bankbetétek kamatainak megadóztatása is. Mindez arra kényszeríttet az embereket, hogy megtakarított pénzüket a tőzsdébe, vagy értékpapírokba fektessék.
A felelős, és felvilágosult befektető egyén, azonban csak a tőzsdével, és a bankokkal összefonódott intézmények jelentései, és adatai alapján tájékozódhatott a részvények, és a különböző kötvények minőségéről, és megbízhatóságáról. A befektetők hatalmas többségének nem lehetett tudomása arról, hogy a pénzintézetek „átcsomagolták”, illetve más értékpapírokkal elkeverték a rossz jelzálogokat, s azokat megfelelő haszon mellett (legtöbbször hitelben, vagy tartozás fejében) eladták, illetve átutalták más intézményeknek, amelyek azokat tovább „csomagolták”, és végül AAA minősítésű kötvényekként készpénzért eladták a gyanútlan és jóhiszemű magánbefektetőknek. Az ilyen esetekben nincs az a jól értesült magánember, aki ezt gyaníthatta, vagy megérthette volna.
A 2008 szeptemberében összeomlott amerikai pénzügyi intézetek elértéktelenedett kötvényeit annakidején mind elsőrendű, AAA minősítésben részesültek. Utólag derült csak ki, hogy szóban forgó intézmények kötvényeit értékelő irodák, az értékpapírokat árusító pénzintézeteknek dolgoztak, úgymond a zsebeikben voltak. A fentiek következtében több milliárdot kitevő családi befektetés vált értéktelenné. Michael Hudson szerint:
"A szóban forgó kötvények már eredetileg értéktelenek voltak, annak ellenére, hogy annak idején AAA fokozatú értékelésben részesültek. Az értékelési intézmények jelenleg kivizsgálás alatt vannak, a végzetes Arthur Anderson típusú érdekazonosság miatt.”
A neoliberális gazdaságpolitika lépésről, lépésre beterelte az embereket a pénzügyi intézmények felelőtlen, és ragadozó jellegű kelepcéjébe.
A neoliberális barakk legjobb magyar tanítványai
Hogyan viszonyulnak a magyarországi neoliberális elit képviselői, a fenti eseményekhez, és kiket szólít meg a magyarországi hangadó sajtó ezekben a kérdésekben? Vagyis, mit szabad a magyar közvéleménynek tudnia, arról „ami van” - vagy nincs…
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnökének és a PSZÁF vezetőségének fent idézett kijelentését, mely szerint a jelenlegi a válságnak semmi hatása nem lesz a magyar gazdaságra.
A Magyar nemzeti Bank elnökének fenti kijelentését a politika szatíra alapszabálya alapján kell értelmezni, mely szerint az újsághírekből addig semmit sem szabad elhinni, amíg azt az érintett politikusok nem cáfolják. Cáfolják, tehát igaz!
Simor András egy másik kijelentésében „tőkeerősnek”, ezért stabilnak nevezte a magyar pénzügyi rendszert Simor András a Tudatos Pénzügyekért elnevezésű konferencián a fogyasztók pénzügyi tudatosságának hiányosságát hangsúlyozta.
A Magyar Nemzeti Bank elnöke szerint, a lakosság pénzügyi kultúrájának elmélyítése hozzájárulhat az ország pénzügyi stabilitáshoz is. Simor András szerint ehhez a megfelelő oktatási rendszeren és a szereplők együttműködésén kívül nemzeti stratégia kidolgozására is szükség van.
Elképzelhetetlen, hogy amíg az amerikai pénzügyi válság következtében világszerte tőkehiány van, a kilátástalanul eladósodott Magyarországon pedig „tőkeerős” a gazdaság. A Simor András által említett „pénzügyi tudatosság” hiányáról, talán csak annyit, hogy az emberek többségének esetében, aki becsületesen, és kemény munkával meg tudja keresni pénzét, az gazdálkodni is tud vele. Elképzelhetetlen, hogy Simor András mit ért a „pénzügyi tudatosságra” nevelő nemzeti stratégia alatt. Mire kell a magyarokat még ránevelni? Az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi válságának megtévesztő, és hazugságokra, és ádáz csalásokra épülő mesterkedéseit, és csapdáit a pénzügyileg legtudatosabb egyén sem volt képes előrelátni.
A fenti konferencián felszólalt Gyurcsány Ferenc is, aki a következőket nyilatkozta:
"Amit látunk, az a szociális piacgazdaság több, versengő modelljei egyikének messze ható válsága. Hiszek a piacokban, de emellett bízom az állami szabályozás és felügyeleti tevékenysége fontosságában és tudom, hogy siker csak aktív, hatékony együttműködés mellett érhető el piaci szereplők, társadalmi szervezetek és állami intézmények között."
A neoliberális gazdaságpolitika teljes egészében a „Nincs Más Választás” elvére épül, (TINA There Is No Alternative) Gyurcsány Ferenc, pedig egyik napról a másikra a szociális piacgazdálkodás „versengő modellekről’” beszél. A „szociális piacgazdaság” ugyanolyan önellentmondás, mint a „kommunista kapitalizmus”, vagy a „békeharc.” Lehet, azonban, hogy Gyurcsány, a maga fésületlen, és zagyva logikája alapján belebotlott az igazsába. A „szocialista piacgazdálkodás” a csődbe ment pénzügyi intézményeknek a szociális segély formájában odaítélt „mentőcsomagot” jelenti. Tehát, így volt kitervezve. Így lesz a jövőben is. Lehet, azonban az is, hogy Gyurcsány a megszeppent nyuszi módjára csak a körmét reszeli, és hülyeségeket beszél. Ha mindez nem lenne ilyen életbevágóan fontos, és veszélyes, akkor azt is mondhatnánk, hogy a magyar neoliberális elitnek a fenyegető gazdasági válsághoz való viszonya felületes, önző cinikus, és komolytalan.
Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke, a Népszabadság, 2008. szeptember 23. számában megjelent: „Szabályozási gyengeség a válság okozója” c. rövid interjújában „elégtelen ellenőrzésnek” minősíti a szabályozás majdnem teljes hiányát. Bod Péter Ákos is helyesli a pénzügyi intézetek vesztességeinek az adófizetőkre való áthárítását. Bod Péter Ákos, igen helyesen megállapítja, hogy amint a pénzügyi intézetek átvészelik a jelenlegi bajt, a következő ciklusban ismét leépítik majd az állami szabályozást, és ott folytatják, ahol abbahagyták. Meglepő viszont a Magyar Nemzeti Bank, volt elnökének az a kijelentése mely szerint:
„az USA-ban viszont likviditási problémák vannak, amelyek nem is biztos akkorák, mint amekkorának most látszanak. Ez majd kiderül a bankok könyveiből. Még az is lehet, hogy fél év alatt lecseng az ügy.”
Az érintett pénzintézeteknek, azonban nem csak "likvidálási" problémái vannak, hanem „bakrotális" problémái is. Azok nem amiatt képtelenek fizetni, mert pillanatnyilag nem áll elegendő (kész)pénz a rendelkezésükre (liquidity), de vannak tartalékaik, illetve van megfelelő fedezetük, hanem amiatt képtelenek fizetni, mert tönkrementek. (Általános fizetőképtelenség: lack of solvency)
Az USA „likviditási problémáiról”, illetve azoknak általános fizetőképességi problémáiról az interjút követően egy hétre kiderült, hogy azok sokkal nagyobbak, mint, ahogy azt Bod Péter Ákos megítélte. A bankok könyveiből sem sem derül ki semmi , mert az előírások hiánya miatt a válságot előidéző ügyletek nem kerültek bele a könyvekbe. A fentiek alapján nem valószínű az sem, hogy az ügy „fél év alatt lecseng.”
Az USA „likviditási problémáiról”, illetve azoknak általános fizetőképességi problémáiról az interjút követően egy hétre kiderült, hogy azok sokkal nagyobbak, mint, ahogy azt Bod Péter Ákos megítélte. Elképesztő, hogy a Magyar Nemzeti Bank volt elnökének nem volt tudomása, sem a válság nagyságáról, sem pedig annak valódi mibenlétéről. A bankok könyveiből sem sem derül ki semmi , mert az előírások hiánya miatt a válságot előidéző ügyletek nem kerültek bele a könyvekbe. A fentiek alapján nem valószínű az sem, hogy az ügy „fél év alatt lecseng.”
A pénzvilág ordasa
A magyarországi pénzvilág igazi szörnyszülöttje, Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Értéktőzsde elnöke. Szalay: „S.O.S. Wall Street, S.O.S. világ!”
című írásában, a neoliberális ideológia minden önellentmondása, hazugsága, és szemfényvesztése fellelhető. Szalay arra építi mondanivalóját, hogy a neoliberális eszme jó, de a rendszer „elégtelenségei” oda vezetnek, hogy az bizonyos esetekben összeomlik, és tragédiákat okozhat. Szalayt nem zavarja, hogy egy olyan eszme elkötelezettje, amelyről tudjuk, hogy időnként összeomlik, tehát nem működik. Ez, az „Utánunk az özönvíz” létfelfogás a lehető legkártékonyabb, és napjainkban a legveszélyesebb magatartás.
Írásának további részében Szalay leírja az amerikai krízis mibenlétének neoliberális változatát. Vagyis, azt, hogy ti nem azt látjátok, amit láttok, hanem lássátok azt, amit mi mondunk, hogy látnotok kell.
Szalay is helyesli a válság előidézőinek juttatott 700 milliárdos állami segélyt, a válság egyéni, és jóhiszemű károsultjai iránt, azonban nem érez semmi felelősséget, mert Szalay szerint kettőn áll a vásár, és a megkárosítottak maguk a hibásak, mert nem tájékozódtak eléggé, hogy mit írnak alá, illetve, hogy mibe fektetik bele a pénzüket. A korlátlan jogokkal rendelkező centimilliárdos pénzügyi intézetek tönkremennek, és Szalay szerint, emiatt a közép. és kevés jövedelmű polgárok a hibásak. A budapesti tőzsde elnökének ez a kijelentése, - a neoliberális elit kemény magjának, (A Wall Street Journal, a National Review, és John McCain kampánytáborának), valamint a teljesen lelkiismeret nélküli egyének, s az elvetemedett bűnözők védelem kelléktárából származik, és a felelőségnek az áldozatra való áthárítását jelenti. (Az iskolás lányok megerőszakolója azzal védekezik, hogy az áldozat a hibás, mert rövid szoknyát viselt.)
Szalay kijelentése nem csak lelkiismeretlen, hanem téves is: A fenti pénzintézetek nem a jelzálogok fizetőképtelensége miatt mentek tönkre, hanem amiatt, mert a pénzintézetek ezeket a rossz, és felértékelt jelzálogokat a másnemű értékpapírokkal elvegyítették, és azokat, ismételten felértékelve, elsőrendű befektetési kötvények formájában eladták. Szalay nem említi, azt sem, hogy a subprime, illetve a fizetőképtelen egyénekre, és a felértékelt ingatlanokra alapozott kötvénypiac illetve jelzálogkölcsönök nagysága meghaladja a 60 trillió dollárt. Ebből a pénzből nyilván jutott a megtévesztő hirdetésekre, és a kötvényárusítók kiképzésére is.
A gyanútlan és jóhiszemű befektetőket megtévesztő pénzügyi intézmények matematikusokat, és fizikusokat fogadtak fel olyan képletek kidolgozására, amelyek alapján azután a fedezet nélküli „értékpapírokat” elkeverték a fizetőképes értékpapírok közé. Ide tartozik továbbá az is, hogy a fedezet nélküli kötvények vásárlóinak külön, úgynevezett „Credit Default Swap” szerződéseket adtak el, amelyek az eladók szerint hivatottak lettek volna a kötvények vásárlóinak befektetéseit biztosítani, de ezeknek a „majdnem biztosítási” papíroknak sem volt fedezete- csak papírok voltak. A csődbe jutott pénzintézetek összesen 61trillió dollár értékű fedezet nélküli ilyen álbiztosítást adtak el a gyanútlan, és félrevetett magánbefektetőknek.
A „Sixty Minutes” amerikai hírmagyarázó TV-műsor 2008. október 5. adása szerint a pénzügyi intézetek felső vezetése tudta, hogy ezeknek a kötvényeknek nincs fedezete, és azt is, hogy azok eladásának stratégiája gondosan kitervelt csalásra, és hazugságokra épül. Az értéktelen, és a biztonság látszatát keltő „Credit Default Swap” mibenlétének magyarázata például 400 oldal. A fenti műsor, a pénzügyi intézmények fenti cselekedeteit bűncselekménynek minősítette.
Szalay a magyar pénzvilág ragadozója, aki többek között azért kerülhetett 32 évesen a Budapesti Tőzsde élére, mert édesapja, Szalay Gábor, későbbi SZDSZ-es gazdasági államtitkár a 80-as években családjával állami kiküldetésben, Kuwaitban tartózkodott, és fiuk Attila az ottani angol iskolában megtanulhatott angolul. Szalay Attila édesapjának neve később megjelent az úgynevezett ügynöklistán, de adatlapja elvezett.
Szalay Gábor, azonban kénytelen kelletlen bevallott valamit, és eltűnt a közéletből. Aki nem hiszi, járjon utána a meg nem történt átvilágítás sötét folyosóin. Ha, tehát megkaparunk egy olyan vérmes neoliberális ragadozót, mint Szalay-Berzeviczy Attila, akkor egy pirospelenkás bébi virít ki alóla. Ennyit talán a magyarországi szabad versenyről, és esélyegyenlőségről.
Epilógus
Az Amerikai Egyesült Államok továbbra is világszerte a szabadság, és egyenlőség jelszavával igyekszik terjeszteni a neoliberalizmus eszméjét. A valódi "amerikai álomnak", azonban semmi köze a neoliberális gazdasági ideológiához. Az amerikai Önállósági Nyilatkozatban meghirdetett: Az „élet, a szabadság, és a boldoguláshoz való egyenlő jogokat” nem a korlátokat nem ismerő, nyerészkedő, és mások pénzét kockáztató, az érthetetlen szövegű papírokat ide-oda tologató neoliberális gazdaságpolitika jelenti.
Az „amerikai álom” a minden nemzet tagjait egyformán megillető jogok és lehetőségek vetülete csupán. Ez pedig, a mindenkire egyformán kiterjedő egészségbiztosítás, a minőségi oktatás, az egyéni adottsághoz, és felkészültséghez mért munkalehetőségek, és a megfelelő életkörülmények biztosítása jelenti, beleértve a biztonságot, büszkeséget, és megfelelő kényelmet jelentő lakásviszonyok lehetősége, a házvásárlás, illetve a családi ház megérdemelt birtoklásának joga és lehetősége is. Ma, azonban legnagyobb szükség van az adott szó, és az írásban foglaltatott szavak érvényességének visszaállítására, illetve arra, hogy „az igen, legyen igen, a nem pedig nem”, mert túl sok hamis szó hangzik el, és túl sok az olyan szöveg, ami túlmegy ezen.
A gazdasági válság okai és következményei közérthetően
Egy tanulságos bejegyzés a Menedzserfórum blogjáról
Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.
Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegből egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.
A környékbeli bank dinamikus, fiatal alkalmazottja felfigyel Mandy sikerére, és korlátlan hitelt kínál fel neki. A fedezet miatt nem aggódik, mert úgy véli, hogy az iszákosok tartozása bőven fedezi majd a hitelt. A Heti Italgazdaság című lap "Az év üzleti vállalkozója" címmel tünteti ki Mandyt, a szövetségi kancellár pedig fogadja és nyilvánosan átöleli.
A befektetésekre szakosodott, kiválóan képzett bankárok a söralátétek alapján PIA, ALKO és HÁNYA fantázianévvel ellátott kötvényeket bocsátanak ki. Ezeket PAH befektetési alapként forgalmazzák, amelyért egy üzbegisztáni online biztosítótársaság e-mailben vállalt kezességet. Ezt követően (annak fejében, hogy életük végéig ingyen ihatnak sört Mandy kocsmájában), az értékpapíroknak több minősítő ügynökség is a kiváló AAA minősítést adja.
Bár senki sem tudja, hogy mit jelent a PAH befektetési alap rövidítése, és főként azt nem, hogy valójában mi áll a kötvények mögött, mivel azonban a tőzsdén folyamatosan növekszik az értékük, a hozamuk pedig rendkívül magas, a befektetők kedvence lesz. A bankok vezérigazgatói és belső tanácsadói milliós nagyságrendben kapnak prémiumot.
Egy nap, jóllehet az értékpapírok értéke még mindig emelkedik, egy idősebb könyvvizsgáló, akit mellesleg a negatív beállítottsága miatt már elbocsátottak a munkahelyéről, úgy gondolja, hogy itt az ideje kifizettetni a legrégibb söralátéten lévő adósságot Mandy vendégével. Meglepő módon sem a legrégebbi, sem az időrendben őt követő, szintén szociális segélyből élő törzsvendégek nem tudják kifizetni az adósságukat, amely közben az éves bevételük sokszorosára duzzadt. Hiába kutatják fel az adósokat, hiába küldözgetnek nekik fizetési felszólítást, azok nem törlesztenek, így Mandy csődbe megy.
A PIA és az ALKO nevű kötvény 98,8%-ot veszít az értékéből. A HÁNYA nevű kötvény, amely jobban tartja magát, megáll az eredeti értékének a 3,62%-nál. Mandy szállítói, akik szintén a PAH kötvényekbe fektettek be, rendkívül hosszú fizetési határidőt szabtak. A bor- és a pálinkaszállítók tönkremennek. A sörkereskedés csak azért nem megy csődbe, mert egy nagy állami támogatásnak köszönhetően felvásárolja egy külföldi befektető. A bankot az adófizetők pénzéből megmenti az állam. A bank vezetősége pedig idén szolidaritásból lemond a prémiumának 15%-ról. Az iszákosok viszont azon keseregnek, hogy Mandy kocsmáját tönkretették a bankok.
És egy film, melynek alkotója Jonathan Jarvis pillanatok alatt vált világhírűvé az elmúlt hetekben:
Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy megnöveli a forgalmát. Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.
Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegből egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.
A környékbeli bank dinamikus, fiatal alkalmazottja felfigyel Mandy sikerére, és korlátlan hitelt kínál fel neki. A fedezet miatt nem aggódik, mert úgy véli, hogy az iszákosok tartozása bőven fedezi majd a hitelt. A Heti Italgazdaság című lap "Az év üzleti vállalkozója" címmel tünteti ki Mandyt, a szövetségi kancellár pedig fogadja és nyilvánosan átöleli.
A befektetésekre szakosodott, kiválóan képzett bankárok a söralátétek alapján PIA, ALKO és HÁNYA fantázianévvel ellátott kötvényeket bocsátanak ki. Ezeket PAH befektetési alapként forgalmazzák, amelyért egy üzbegisztáni online biztosítótársaság e-mailben vállalt kezességet. Ezt követően (annak fejében, hogy életük végéig ingyen ihatnak sört Mandy kocsmájában), az értékpapíroknak több minősítő ügynökség is a kiváló AAA minősítést adja.
Bár senki sem tudja, hogy mit jelent a PAH befektetési alap rövidítése, és főként azt nem, hogy valójában mi áll a kötvények mögött, mivel azonban a tőzsdén folyamatosan növekszik az értékük, a hozamuk pedig rendkívül magas, a befektetők kedvence lesz. A bankok vezérigazgatói és belső tanácsadói milliós nagyságrendben kapnak prémiumot.
Egy nap, jóllehet az értékpapírok értéke még mindig emelkedik, egy idősebb könyvvizsgáló, akit mellesleg a negatív beállítottsága miatt már elbocsátottak a munkahelyéről, úgy gondolja, hogy itt az ideje kifizettetni a legrégibb söralátéten lévő adósságot Mandy vendégével. Meglepő módon sem a legrégebbi, sem az időrendben őt követő, szintén szociális segélyből élő törzsvendégek nem tudják kifizetni az adósságukat, amely közben az éves bevételük sokszorosára duzzadt. Hiába kutatják fel az adósokat, hiába küldözgetnek nekik fizetési felszólítást, azok nem törlesztenek, így Mandy csődbe megy.
A PIA és az ALKO nevű kötvény 98,8%-ot veszít az értékéből. A HÁNYA nevű kötvény, amely jobban tartja magát, megáll az eredeti értékének a 3,62%-nál. Mandy szállítói, akik szintén a PAH kötvényekbe fektettek be, rendkívül hosszú fizetési határidőt szabtak. A bor- és a pálinkaszállítók tönkremennek. A sörkereskedés csak azért nem megy csődbe, mert egy nagy állami támogatásnak köszönhetően felvásárolja egy külföldi befektető. A bankot az adófizetők pénzéből megmenti az állam. A bank vezetősége pedig idén szolidaritásból lemond a prémiumának 15%-ról. Az iszákosok viszont azon keseregnek, hogy Mandy kocsmáját tönkretették a bankok.
És egy film, melynek alkotója Jonathan Jarvis pillanatok alatt vált világhírűvé az elmúlt hetekben:
Szubjektív
Egy nagyon kedves barátom utólagos engedelmével a Föld Órája, és a Békejel bejegyzéseimmel kapcsolatosan írt sorait osztom most meg Önnel. És bár nem feltétlenül értek minden részével egyet, ezzel együtt hangot akartam adni a véleményének:
Na, egyébként erről az egészről nekem külön véleményem van. Amit most leírok, azt már sokan így gondolják.
Szerintem a Föld egy nagyon komoly rendszerben működő élőlény. Sajnos pár száz éve, a rajta élő emberi faj már nem él harmóniában ezzel a bolygóval. Konkrétan brutálisan pusztítja, és rengeteg helyen megsebezte, és sebzi a mai napig is.
Ez a kis élőlény pedig elkezdett védekezni a támadások ellen. Lásd éghajlatváltozás, hurrikánok, rengések stb. Úgy gondolom, hogy ezekben az években a Föld nevű bolygó, mindent megtesz azért, hogy kipusztítsa felszínéről a támadó, és sebezgető "vírust", azaz az emberi fajt.
Sok ember meg akarja menteni a Földet. Csak az a probléma, hogy a Föld saját magát menti meg, és mindig képes újra és újra regenerálódni, újjászületni. Csak is a rajta élő fajok változnak folyamatosan.
Úgyhogy én nem kapcsolom le a villanyt, mert lehet, hogy egy két mukinak a világban ez az "energia megtakarítás" jó üzlet, de sajna a Föld regenerálódása ezek nélkül is megtörténik.
Hiába magyaráznak a Föld védelméről, itt az emberiség védelméről van szó. Ugyanis ha valami a felborult hatásoktól elpusztul az nem a Föld, hanem az ember.
Ráadásul a Föld a sebeit folyamatosan gyógyítja, lásd ózonlyuk (hol kisebb, hol nagyobb, de előbb-utóbb begyógyul). Sorolhatnám a nemrég kipusztulóban lévő, ám mára eléggé felszaporodott tengeri alga állományt, ami az oxigén ellátás 60%-át termeli. Lehet, hogy pár millió évébe telik a Földnek, de ez az életében jelentéktelen idő.
Na, ezek elég beborult gondolatoknak tűnhetnek, de komoly tudósok is osztják, és már filmet is láttam ezekről a gondolatokról. Ha jól emlékszem BBC film volt.
Szóval drága barátom nekem a mentsük meg a Földet dumától eléggé hányingerem van. Gondolj bele, akik ezt elkezdték és a civilizált világban lekapcsoltatják a villanyt a maguk hasznára, na ezeknek a kis huncut mukiknak például Indiában és egyéb elmaradott helyeken brutálisan környezetszennyező gyáraik vannak.
Úgyhogy ezen kéne elgondolkodni az emberiségnek, akinek szerintem a napjai meg vannak számlálva. A Földnek pedig van még pár milliárd éve.
Kicsit hosszú lett és zavaros, de remélem elolvastad.
Köszi, Üdv.
Beszélgetünk még erről érdekes témakör.
UI: azért kíváncsi lennék a megtakarításos adatok mellet, az áramszünet utáni fogyasztási adatokra is. Szerintem a kiesésből származó megtakarítás és az utána következő intenzív fogyasztás eredménye érdekes lehet. De ez már senkit sem érdekel. Hoppá!
Még egy pár sor:
Át kéne nevezni: "egy óra az emberiségért". A békejelet szeretem, csak az átvitt értelemben kössünk békét a Földdel gondolat elég vicces. Az emberiségnek először saját magával kéne békét kötnie, és talán megpróbálni újra összhangban élni a természettel. Nagyvárosokba tömörülve ez elég nehezen fog sikerülni.
Én a magam részéről arra törekszem,hogy egy vályogházban és az azt körülvevő kertben élve, a természettel teljes összhangban, természetes energiaforrásokat használva élhessem le a hátralévő életem, békében, nyugalomban, szeretetben. És ha kell esténként gyertyafény mellett adjak hálát a napomért. Egyébként ezt már most is gyakorlom. Ha a 6,7 milliárdból csak a fele gondolkodna így, nem lenne szükség a "villanykapcsolós business"-re. Szép estét!
Egyetlen gondolat a végére: Talán éppen ezt a célt szolgálják ezek a megmozdulások…
Egyébként 2012. december 21-re, a maja naptár lejárásának időpontjára sokan jósolnak világvégét, vagy valamilyen nagy változást. Roland Emmerich soron következő katasztrófafilmje (melynek 2009. júliusában lesz a premiere) is világvége nézetet képviseli, melyben ezúttal az emberiségnek ezen dátumkor bekövetkező következményekkel kell szembenéznie.
Az előzetes csak egy kis kolostort mutat, amiben egy buddhista pap megkongatja a vészharangot, majd ezután jön a pusztító tengerár. Abban biztosak lehetünk, hogy látványos film lesz.
Egy érdekes áttekintés a témában az sg.hu-ról, Balázs Richárd tollából:
2012. a maja apokalipszis
Akik ismerik a maja naptárban rejlő próféciát, azok tudják, hogy már nem sok időnk van hátra. Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus, több best-seller populáris tudományos könyv írója, úgynevezett "tévhitológus" beleásta magát a maja írásokba, hogy végére járjon a dolgoknak.
Szögezzük le mindenek előtt, hogy világvégéről szóló jóslatok mindig is léteztek. Legutóbb 2005. május 5-én volt egy kisebb pánikhullám, amikor a három ötös szám mellett az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel, az együttállás azonban nem jött létre, és még mindig itt vagyunk ezen a kies sárgolyón, bár nincs kizárva, hogy egy együttállás esetén is ugyanez lett volna a helyzet.
A Maja civilizáció Amerika északi és a déli kontinense között helyezkedett el, Mexikó déli területeitől Honduras nyugati részéig terjedt. Virágkorát i.sz. 250 és 900 között élte, így a spanyol megszálláskor már túljutottak a csúcson. A maják rendelkeztek az amerikai őslakosok között az egyetlen fejlett írott nyelvvel, városaik rendkívül látványosak és sűrűn lakottak voltak, kifinomult matematikai, csillagászati és naptár rendszereket fejlesztettek ki.
Elképesztően precíz méréseket hajtottak végre szabad szemmel is, csillagászaik pontosabban határozták meg a holdhónapot, a Vénusz mozgását és az évet, mint az ókori görögök. Ezekből az apró csodákból származik az ominózus naptáruk is, ami sokak szerint 2012-re jövendöli a világ végét.
A majáknak számos naptáruk volt, mivel az időre egy szent vagy spirituális ciklusok hálójaként tekintettek. Így míg a gregoriánus naptár a napokat társadalmi, adminisztratív és kereskedelmi célokkal rendszerezi, a maja naptárban számos vallási elem is közrejátszik. Például minden napnak volt egy védőszelleme, ami éppen kedvezhetett az utazásnak, míg balszerencsét hozott a kereskedésre. Naptárjaik egyike volt az úgynevezett Hosszú Számítás, amit i.e 355 körül állítottak fel, kezdő dátuma pedig 0.0.0.0.0 volt, ami a Gergely-naptár szerint i.e. 3114 augusztus 11-nek felelt meg. A maja Hosszú Számítás naptár 2012. december 21-én éri el a 13.0.0.0.0 dátumot.
Kruszelnicki ismertetése szerint a naptár az alábbi módon működik. Mi jellemzően a tízes számrendszert alkalmazzuk, ezzel szemben a maják a húszas számrendszert részesítették előnyben, ezért naptárjuk minden "rubrikája" 20 számot tartalmazott, melyek 0 és 19 között futottak. Az egész egy kicsit az autók kilométerórájához hasonlít, azzal a nagy különbséggel, hogy a gépjármű számkereke 0 és 9 között forog. Az öt értékhely közül a jobb szélső a napokat számlálja, 19-nél átfordul nullára, a mellette elhelyezkedő pedig 1-re vált (0.0.0.1.0).
Tehát ha 0.0.0.0.1 egy napot jelent és 0.0.0.1.0 húsz napot, akkor 0.0.1.0.0 nagyjából egy évet, 0.1.0.0.0 húsz évet, 1.0.0.0.0 pedig megközelítőleg 400 évet. Ezzel a módszerrel jön ki az eredmény, mely szerint a maja naptár 2012. december 21-én 13.0.0.0.0-on fog állni. 0.0.0.0.0 és 13.0.0.0.0 között 5126 év van. Egyes kutatók azt bizonygatják, hogy ezen a ponton a naptárnak le kellene nullázódnia és újra kellene indulnia, míg mások szerint folytatódnia kell és az elvnek megfelelően el kell számlálnia 20-ig, majd ekkor nullázódik.
Jelenleg még nincs elég információnk arról, hogy melyik nézet a helyes, de ha a számlálás a húszas számrendszer elvének megfelelően folytatódik, akkor az teljes egészében lerombolja a maja világvége elméletet, legalábbis ami 2012-t illeti. Mégis időzzünk egy kicsit a tizenhármas konspirációnál, javasolja Kruszelnicki.
2012. december 21-re igen sok mindent jövendölnek, a "nukleáris holokauszttól" a Földön átfolyó kozmikus energia harmonikus konvergenciájáig, ami megtisztítja és egy magasabb rezgési szintre emeli bolygónkat. Ezek a dicső események szépen kipusztítják az emberiség nagy részét, de ha ez nem lenne elegendő, még az Északi és a Déli-sark is szét fog válni. Szóval van itt éppen elég feltételezett probléma, ami elég erős alapot ad annak, hogy a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről. Az egész azonban két helyen sántít, teszi hozzá Kruszelnicki.
Először is, ha egy naptár eljut egy ciklus végéhez, akkor egyszerűen átfordul és belekezd egy új ciklusba. Saját nyugatinak nevezhető társadalmunkban december 31-ét nem a világvége, hanem egy újabb január 1. követi. Tehát ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a maja naptár nem megy tovább a bűvös 13-nál, akkor készüljünk fel, hogy újra 0.0.0.0.1-et fog mutatni, vagyis a jó öreg december 22-ét, amikor már valóban csak pár napunk van a karácsonyi ajándékok beszerzésére - ha valaki a világvége hangulatban elfeledkezett volna szeretteiről. A másik probléma, hogy mindig is nehéz volt jóslatokba bocsátkozni, különösen, ami a távoli jövőt illeti.
2012: világvége vagy spirituális felemelkedés?
Mezei Katalin Nők Lapja Cafe
Húszonkét éve olyan jelentős energetikai változások zajlanak a Földön, melyek hatása sokaknak már most érzékelhető. Az előrejelzések szerint azonban a változások még nem értek véget. Mi várható 3 év múlva?
Az átalakulás célja, hogy a sűrű és kaotikus anyagi létből, ahol jelenleg vagyunk, felemelkedjünk a félanyagi létbe, ahol a legnehezebb energiák – úgymint gyűlölet, bosszúszomj, mártíromság, irigység, félelem stb. – nincsenek jelen, vagy legalábbis kezelhetők.
A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetőpontját. Hogy pontosan mi történik majd, nem tudjuk, mindenesetre nem valószínű, hogy 2012. január 1-jén hirtelen a hetedik mennyországban találjuk magunkat. Ráadásul a felemelkedés – azaz a tudat tágulása és a lélek megtisztítása a nehéz, „lehúzó” energiáktól – nem következik be automatikusan. Bár a fenti változások katalizátorként működnek, tennünk is kell a fejlődésért. Szabó Judit ezoterikus író, a változásokkal foglalkozó médiumi üzenetek kutatója segített eligazodni a számos kérdést felvető témában.
– Hogyan éljük meg a Földön zajló energetikai változásokat a mindennapokban?
– Úgy érezzük, mintha gyorsulna az idő. Valójában nem az idő gyorsul, hanem a Földet érő energiák rezgése emelkedik folyamatosan, aminek hatására egyre csökken az anyag sűrűsége. Ennek a fizikai jele az, hogy gyorsabban mozgunk, illetve érünk el egy másik embert vagy pontot. A szellemi jele pedig az, hogy egyre többször és egyre hamarabb megvalósulnak a gondolataink. Ezért is fontos, hogy figyeljünk rájuk, és tudatosan megfogalmazzuk őket.
– Hogyan befolyásolják ezek a változások a közgondolkodást?
– A közgondolkodásban mindinkább megjelennek a nem materialista nézetek. Virágzik az ezotéria, holott húsz éve még beszélni is alig lehetett róla. Egyre többen választanak valamilyen alternatív gyógymódot a hagyományos orvoslás helyett. Nő a bioboltok száma, sőt már a nagyáruházakban is kaphatók biotermékek.
– Milyen belső átalakulást idéznek elő a minket érő magasabb rezgésű energiák?
– Fejlődik a finomérzékelésünk, egyre jobban működik az intuíciónk. Tapasztalhatjuk magunkon a belső hallás kialakulásának jeleit is: úgy érezzük, mintha belülről csiklandoznák a fülünket, vagy hallani véljük a nevünket, holott senki nem szólt hozzánk. Több együttérzést tanúsítunk az állatok iránt, sokan kommunikálunk is velük, ami korábban legalábbis nem volt szokás.
– Ezzel szemben a hétköznapi élet során – az utcán, a tömegközlekedési eszközökön stb. – talán soha nem tapasztaltunk olyan mértékű feszültséget, mint manapság…– Érezhetően nő a feszültség az emberekben. Ez azért van így, mert a bennünk rejlő „lehúzó” energiák fokozatosan a felszínre kerülnek. Valami új van kialakulóban, amit egyfajta átrendeződésnek kell megelőznie.
A nehéz élmények belső feldolgozása mindenkit igénybe vesz, testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Emiatt nemcsak feszültebbek, hanem fáradékonyabbak is vagyunk, és többet alszunk. Vannak, akik nem kívánnak élni az emelkedő energiaszint által nyújtott szellemi fejlődés lehetőségével. Emiatt ők egyre durvábbak lesznek, egyre több negatív tulajdonságuk nyilvánul meg.
– A felemelkedés egyik feltétele, hogy képesek legyünk felülkerekedni a félelmeinken, és megnyíljunk, aminek a jelenlegi körülmények a legkevésbé sem kedveznek. Mit tehetünk?
– Először is tudatosítsuk magunkban a félelmet, mert csak ezután tehetünk bármit is. Gyógyszerszedés helyett keressünk valamilyen természetes gyógymódot – ezek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre. Otthonunkban teremtsünk csendet, próbáljuk meg kiiktatni a televízió háttérzaját. A relaxálás sokat segíthet abban, hogy a félelem „kimenjen” belőlünk. Már az is jót tesz, ha fél órára beülünk egy kád vízbe, és végiggondoljuk a napunkat. Hétvégéken lehetőség szerint pihenjük, a mosatlan egész biztosan megvár. Ha szeretnénk komolyabban dolgozni magunkon, vezessünk álomnaplót, és segítségével próbáljuk meg értelmezni az álmainkat.
Ami a megnyílást illeti: a szeretet ott van mindnyájunkban, de ez önmagában kevés. A hozzá vezető utat telehordtuk mindenféle „törmelékkel”, vagyis nehéz élményekkel. Ezeket most szépen, fokozatosan el kell takarítanunk, azaz valamilyen gyógyító eljárás segítségével fel kell oldanunk őket. Minden ilyen alkalom után jobban és jobban tudunk szeretni – s a szív lassan magától megnyílik. A körülmények valóban nem a legkedvezőbbek, de a jelenleg uralkodó intellektuális beállítottság az utolsó napjait éri, és egyre többször nyilvánulnak meg a nőies jin energiák.
– Számos vélemény kering arról, hogy mit hoz majd a 2012-es év. A jövendölések sorában az általános szellemi felemelkedés éppúgy megtalálható, mint a világméretű katasztrófa – továbbá szinte minden más is a kettő között.
– Nehéz lenne megjósolni, hogy pontosan mi történik majd 2012-ben, és jobb is így. Ha ugyanis tudnánk, nem lenne motivációnk a fejlődésre. Éberségünk kihunyna, ami szellemi szempontból a legnagyobb veszteségek közé tartozik.
– Nyilván lesznek, akik megragadják a lehetőséget a továbblépésre, mások számára ez közömbös. Hogyan fog tudni együtt élni a két csoport 2012 után?
– Azok fognak tudni együtt élni, akik életmód és szemlélet tekintetében hasonlítanak egymáshoz, és akiknek hasonló a rezgésük. Példának okáért már most nehezen férnek össze azok, akik tudatosan tesznek az egészségükért, és azok, akik saját felelőtlen életvitelük miatt betegednek meg. Egyre többen keresik a helyüket, illetve a magukhoz hasonló embereket: gyakrabban költözködnek, és ismeretségi körük is folyamatosan változik.
– Az átalakulás hatására megváltozik-e a fizikai testünk és érzékelésünk?
– A rezgések emelkedésével testünk finomabb, könnyebb, szinte áttetszőbb lesz, de a belső szerveink megmaradnak. A testi fájdalmak csökkenni fognak. Ugyanakkor az öt fizikai érzékszervünkkel többet tudunk majd érzékelni. – Ha elfogadjuk a reinkarnáció tanát, további leszületésekre számíthatunk. Mennyiben térnek majd el ezek az eddigiektől?
– A 2012 utáni inkarnációk várhatóan könnyebbek lesznek. A félanyagi létben már nem az intellektus játssza a főszerepet, minden egyszerűbbé, tisztábbá válik. Az anyagot könnyebben alakíthatjuk gondolataink révén, így a „kint” és a „bent” is nagyobb hatással lesz majd egymásra. Gondolataink, érzéseink testünkben, testünkön is megnyilvánulnak majd – ez különben valamilyen szinten már ma is így van.
Készüljünk fel a változásokra! Judit tanácsai:
• Fejlesszük ki magunkban a szívcsakra, azaz a szív energiaközpontjának a minőségeit, úgymint tisztalelkűség, becsületesség, jóhiszeműség, együttérzés.
• Teremtsük meg a belső békét és harmóniát!
• Törekedjünk arra, hogy egységben éljünk – ha nem is mindjárt az univerzummal, de legalább a többi emberrel!
• A másikban ne a különbséget, hanem a hasonlóságot keressük! Igyekezzünk például kimaradni szóváltásokból az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön.
• Bármilyen kis közösségekben is, de fogjunk össze másokkal! Minden mindennel összefügg, így bármit teszünk, azzal nemcsak magunkra, hanem a környezetünkre is befolyást gyakorolunk. Ez a kölcsönhatás pedig mindnyájunkra nézve felelősséggel jár.
• Tudatosítsuk magunkban, hogy ugyanígy felelősséggel tartozunk a Föld – azaz a bolygó, a víz, a levegő, a növény- és az állatvilág – iránt is. Éljünk úgy, hogy ezzel csökkenthessük a Föld szenvedését!
Na, egyébként erről az egészről nekem külön véleményem van. Amit most leírok, azt már sokan így gondolják.
Szerintem a Föld egy nagyon komoly rendszerben működő élőlény. Sajnos pár száz éve, a rajta élő emberi faj már nem él harmóniában ezzel a bolygóval. Konkrétan brutálisan pusztítja, és rengeteg helyen megsebezte, és sebzi a mai napig is.
Ez a kis élőlény pedig elkezdett védekezni a támadások ellen. Lásd éghajlatváltozás, hurrikánok, rengések stb. Úgy gondolom, hogy ezekben az években a Föld nevű bolygó, mindent megtesz azért, hogy kipusztítsa felszínéről a támadó, és sebezgető "vírust", azaz az emberi fajt.
Sok ember meg akarja menteni a Földet. Csak az a probléma, hogy a Föld saját magát menti meg, és mindig képes újra és újra regenerálódni, újjászületni. Csak is a rajta élő fajok változnak folyamatosan.
Úgyhogy én nem kapcsolom le a villanyt, mert lehet, hogy egy két mukinak a világban ez az "energia megtakarítás" jó üzlet, de sajna a Föld regenerálódása ezek nélkül is megtörténik.
Hiába magyaráznak a Föld védelméről, itt az emberiség védelméről van szó. Ugyanis ha valami a felborult hatásoktól elpusztul az nem a Föld, hanem az ember.
Ráadásul a Föld a sebeit folyamatosan gyógyítja, lásd ózonlyuk (hol kisebb, hol nagyobb, de előbb-utóbb begyógyul). Sorolhatnám a nemrég kipusztulóban lévő, ám mára eléggé felszaporodott tengeri alga állományt, ami az oxigén ellátás 60%-át termeli. Lehet, hogy pár millió évébe telik a Földnek, de ez az életében jelentéktelen idő.
Na, ezek elég beborult gondolatoknak tűnhetnek, de komoly tudósok is osztják, és már filmet is láttam ezekről a gondolatokról. Ha jól emlékszem BBC film volt.
Szóval drága barátom nekem a mentsük meg a Földet dumától eléggé hányingerem van. Gondolj bele, akik ezt elkezdték és a civilizált világban lekapcsoltatják a villanyt a maguk hasznára, na ezeknek a kis huncut mukiknak például Indiában és egyéb elmaradott helyeken brutálisan környezetszennyező gyáraik vannak.
Úgyhogy ezen kéne elgondolkodni az emberiségnek, akinek szerintem a napjai meg vannak számlálva. A Földnek pedig van még pár milliárd éve.
Kicsit hosszú lett és zavaros, de remélem elolvastad.
Köszi, Üdv.
Beszélgetünk még erről érdekes témakör.
UI: azért kíváncsi lennék a megtakarításos adatok mellet, az áramszünet utáni fogyasztási adatokra is. Szerintem a kiesésből származó megtakarítás és az utána következő intenzív fogyasztás eredménye érdekes lehet. De ez már senkit sem érdekel. Hoppá!
Még egy pár sor:
Át kéne nevezni: "egy óra az emberiségért". A békejelet szeretem, csak az átvitt értelemben kössünk békét a Földdel gondolat elég vicces. Az emberiségnek először saját magával kéne békét kötnie, és talán megpróbálni újra összhangban élni a természettel. Nagyvárosokba tömörülve ez elég nehezen fog sikerülni.
Én a magam részéről arra törekszem,hogy egy vályogházban és az azt körülvevő kertben élve, a természettel teljes összhangban, természetes energiaforrásokat használva élhessem le a hátralévő életem, békében, nyugalomban, szeretetben. És ha kell esténként gyertyafény mellett adjak hálát a napomért. Egyébként ezt már most is gyakorlom. Ha a 6,7 milliárdból csak a fele gondolkodna így, nem lenne szükség a "villanykapcsolós business"-re. Szép estét!
Egyetlen gondolat a végére: Talán éppen ezt a célt szolgálják ezek a megmozdulások…
Egyébként 2012. december 21-re, a maja naptár lejárásának időpontjára sokan jósolnak világvégét, vagy valamilyen nagy változást. Roland Emmerich soron következő katasztrófafilmje (melynek 2009. júliusában lesz a premiere) is világvége nézetet képviseli, melyben ezúttal az emberiségnek ezen dátumkor bekövetkező következményekkel kell szembenéznie.
Az előzetes csak egy kis kolostort mutat, amiben egy buddhista pap megkongatja a vészharangot, majd ezután jön a pusztító tengerár. Abban biztosak lehetünk, hogy látványos film lesz.
Egy érdekes áttekintés a témában az sg.hu-ról, Balázs Richárd tollából:
2012. a maja apokalipszis
Akik ismerik a maja naptárban rejlő próféciát, azok tudják, hogy már nem sok időnk van hátra. Dr. Karl S. Kruszelnicki ausztrál fizikus, több best-seller populáris tudományos könyv írója, úgynevezett "tévhitológus" beleásta magát a maja írásokba, hogy végére járjon a dolgoknak.
Szögezzük le mindenek előtt, hogy világvégéről szóló jóslatok mindig is léteztek. Legutóbb 2005. május 5-én volt egy kisebb pánikhullám, amikor a három ötös szám mellett az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel, az együttállás azonban nem jött létre, és még mindig itt vagyunk ezen a kies sárgolyón, bár nincs kizárva, hogy egy együttállás esetén is ugyanez lett volna a helyzet.
A Maja civilizáció Amerika északi és a déli kontinense között helyezkedett el, Mexikó déli területeitől Honduras nyugati részéig terjedt. Virágkorát i.sz. 250 és 900 között élte, így a spanyol megszálláskor már túljutottak a csúcson. A maják rendelkeztek az amerikai őslakosok között az egyetlen fejlett írott nyelvvel, városaik rendkívül látványosak és sűrűn lakottak voltak, kifinomult matematikai, csillagászati és naptár rendszereket fejlesztettek ki.
Elképesztően precíz méréseket hajtottak végre szabad szemmel is, csillagászaik pontosabban határozták meg a holdhónapot, a Vénusz mozgását és az évet, mint az ókori görögök. Ezekből az apró csodákból származik az ominózus naptáruk is, ami sokak szerint 2012-re jövendöli a világ végét.
A majáknak számos naptáruk volt, mivel az időre egy szent vagy spirituális ciklusok hálójaként tekintettek. Így míg a gregoriánus naptár a napokat társadalmi, adminisztratív és kereskedelmi célokkal rendszerezi, a maja naptárban számos vallási elem is közrejátszik. Például minden napnak volt egy védőszelleme, ami éppen kedvezhetett az utazásnak, míg balszerencsét hozott a kereskedésre. Naptárjaik egyike volt az úgynevezett Hosszú Számítás, amit i.e 355 körül állítottak fel, kezdő dátuma pedig 0.0.0.0.0 volt, ami a Gergely-naptár szerint i.e. 3114 augusztus 11-nek felelt meg. A maja Hosszú Számítás naptár 2012. december 21-én éri el a 13.0.0.0.0 dátumot.
Kruszelnicki ismertetése szerint a naptár az alábbi módon működik. Mi jellemzően a tízes számrendszert alkalmazzuk, ezzel szemben a maják a húszas számrendszert részesítették előnyben, ezért naptárjuk minden "rubrikája" 20 számot tartalmazott, melyek 0 és 19 között futottak. Az egész egy kicsit az autók kilométerórájához hasonlít, azzal a nagy különbséggel, hogy a gépjármű számkereke 0 és 9 között forog. Az öt értékhely közül a jobb szélső a napokat számlálja, 19-nél átfordul nullára, a mellette elhelyezkedő pedig 1-re vált (0.0.0.1.0).
Tehát ha 0.0.0.0.1 egy napot jelent és 0.0.0.1.0 húsz napot, akkor 0.0.1.0.0 nagyjából egy évet, 0.1.0.0.0 húsz évet, 1.0.0.0.0 pedig megközelítőleg 400 évet. Ezzel a módszerrel jön ki az eredmény, mely szerint a maja naptár 2012. december 21-én 13.0.0.0.0-on fog állni. 0.0.0.0.0 és 13.0.0.0.0 között 5126 év van. Egyes kutatók azt bizonygatják, hogy ezen a ponton a naptárnak le kellene nullázódnia és újra kellene indulnia, míg mások szerint folytatódnia kell és az elvnek megfelelően el kell számlálnia 20-ig, majd ekkor nullázódik.
Jelenleg még nincs elég információnk arról, hogy melyik nézet a helyes, de ha a számlálás a húszas számrendszer elvének megfelelően folytatódik, akkor az teljes egészében lerombolja a maja világvége elméletet, legalábbis ami 2012-t illeti. Mégis időzzünk egy kicsit a tizenhármas konspirációnál, javasolja Kruszelnicki.
2012. december 21-re igen sok mindent jövendölnek, a "nukleáris holokauszttól" a Földön átfolyó kozmikus energia harmonikus konvergenciájáig, ami megtisztítja és egy magasabb rezgési szintre emeli bolygónkat. Ezek a dicső események szépen kipusztítják az emberiség nagy részét, de ha ez nem lenne elegendő, még az Északi és a Déli-sark is szét fog válni. Szóval van itt éppen elég feltételezett probléma, ami elég erős alapot ad annak, hogy a civilizációnk 2012-re eltűnhet a színről. Az egész azonban két helyen sántít, teszi hozzá Kruszelnicki.
Először is, ha egy naptár eljut egy ciklus végéhez, akkor egyszerűen átfordul és belekezd egy új ciklusba. Saját nyugatinak nevezhető társadalmunkban december 31-ét nem a világvége, hanem egy újabb január 1. követi. Tehát ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a maja naptár nem megy tovább a bűvös 13-nál, akkor készüljünk fel, hogy újra 0.0.0.0.1-et fog mutatni, vagyis a jó öreg december 22-ét, amikor már valóban csak pár napunk van a karácsonyi ajándékok beszerzésére - ha valaki a világvége hangulatban elfeledkezett volna szeretteiről. A másik probléma, hogy mindig is nehéz volt jóslatokba bocsátkozni, különösen, ami a távoli jövőt illeti.
2012: világvége vagy spirituális felemelkedés?
Mezei Katalin Nők Lapja Cafe
Húszonkét éve olyan jelentős energetikai változások zajlanak a Földön, melyek hatása sokaknak már most érzékelhető. Az előrejelzések szerint azonban a változások még nem értek véget. Mi várható 3 év múlva?
Az átalakulás célja, hogy a sűrű és kaotikus anyagi létből, ahol jelenleg vagyunk, felemelkedjünk a félanyagi létbe, ahol a legnehezebb energiák – úgymint gyűlölet, bosszúszomj, mártíromság, irigység, félelem stb. – nincsenek jelen, vagy legalábbis kezelhetők.
A folyamat a maja naptár szerint 2012-ben éri el a tetőpontját. Hogy pontosan mi történik majd, nem tudjuk, mindenesetre nem valószínű, hogy 2012. január 1-jén hirtelen a hetedik mennyországban találjuk magunkat. Ráadásul a felemelkedés – azaz a tudat tágulása és a lélek megtisztítása a nehéz, „lehúzó” energiáktól – nem következik be automatikusan. Bár a fenti változások katalizátorként működnek, tennünk is kell a fejlődésért. Szabó Judit ezoterikus író, a változásokkal foglalkozó médiumi üzenetek kutatója segített eligazodni a számos kérdést felvető témában.
– Hogyan éljük meg a Földön zajló energetikai változásokat a mindennapokban?
– Úgy érezzük, mintha gyorsulna az idő. Valójában nem az idő gyorsul, hanem a Földet érő energiák rezgése emelkedik folyamatosan, aminek hatására egyre csökken az anyag sűrűsége. Ennek a fizikai jele az, hogy gyorsabban mozgunk, illetve érünk el egy másik embert vagy pontot. A szellemi jele pedig az, hogy egyre többször és egyre hamarabb megvalósulnak a gondolataink. Ezért is fontos, hogy figyeljünk rájuk, és tudatosan megfogalmazzuk őket.
– Hogyan befolyásolják ezek a változások a közgondolkodást?
– A közgondolkodásban mindinkább megjelennek a nem materialista nézetek. Virágzik az ezotéria, holott húsz éve még beszélni is alig lehetett róla. Egyre többen választanak valamilyen alternatív gyógymódot a hagyományos orvoslás helyett. Nő a bioboltok száma, sőt már a nagyáruházakban is kaphatók biotermékek.
– Milyen belső átalakulást idéznek elő a minket érő magasabb rezgésű energiák?
– Fejlődik a finomérzékelésünk, egyre jobban működik az intuíciónk. Tapasztalhatjuk magunkon a belső hallás kialakulásának jeleit is: úgy érezzük, mintha belülről csiklandoznák a fülünket, vagy hallani véljük a nevünket, holott senki nem szólt hozzánk. Több együttérzést tanúsítunk az állatok iránt, sokan kommunikálunk is velük, ami korábban legalábbis nem volt szokás.
– Ezzel szemben a hétköznapi élet során – az utcán, a tömegközlekedési eszközökön stb. – talán soha nem tapasztaltunk olyan mértékű feszültséget, mint manapság…– Érezhetően nő a feszültség az emberekben. Ez azért van így, mert a bennünk rejlő „lehúzó” energiák fokozatosan a felszínre kerülnek. Valami új van kialakulóban, amit egyfajta átrendeződésnek kell megelőznie.
A nehéz élmények belső feldolgozása mindenkit igénybe vesz, testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Emiatt nemcsak feszültebbek, hanem fáradékonyabbak is vagyunk, és többet alszunk. Vannak, akik nem kívánnak élni az emelkedő energiaszint által nyújtott szellemi fejlődés lehetőségével. Emiatt ők egyre durvábbak lesznek, egyre több negatív tulajdonságuk nyilvánul meg.
– A felemelkedés egyik feltétele, hogy képesek legyünk felülkerekedni a félelmeinken, és megnyíljunk, aminek a jelenlegi körülmények a legkevésbé sem kedveznek. Mit tehetünk?
– Először is tudatosítsuk magunkban a félelmet, mert csak ezután tehetünk bármit is. Gyógyszerszedés helyett keressünk valamilyen természetes gyógymódot – ezek gazdag tárháza áll rendelkezésünkre. Otthonunkban teremtsünk csendet, próbáljuk meg kiiktatni a televízió háttérzaját. A relaxálás sokat segíthet abban, hogy a félelem „kimenjen” belőlünk. Már az is jót tesz, ha fél órára beülünk egy kád vízbe, és végiggondoljuk a napunkat. Hétvégéken lehetőség szerint pihenjük, a mosatlan egész biztosan megvár. Ha szeretnénk komolyabban dolgozni magunkon, vezessünk álomnaplót, és segítségével próbáljuk meg értelmezni az álmainkat.
Ami a megnyílást illeti: a szeretet ott van mindnyájunkban, de ez önmagában kevés. A hozzá vezető utat telehordtuk mindenféle „törmelékkel”, vagyis nehéz élményekkel. Ezeket most szépen, fokozatosan el kell takarítanunk, azaz valamilyen gyógyító eljárás segítségével fel kell oldanunk őket. Minden ilyen alkalom után jobban és jobban tudunk szeretni – s a szív lassan magától megnyílik. A körülmények valóban nem a legkedvezőbbek, de a jelenleg uralkodó intellektuális beállítottság az utolsó napjait éri, és egyre többször nyilvánulnak meg a nőies jin energiák.
– Számos vélemény kering arról, hogy mit hoz majd a 2012-es év. A jövendölések sorában az általános szellemi felemelkedés éppúgy megtalálható, mint a világméretű katasztrófa – továbbá szinte minden más is a kettő között.
– Nehéz lenne megjósolni, hogy pontosan mi történik majd 2012-ben, és jobb is így. Ha ugyanis tudnánk, nem lenne motivációnk a fejlődésre. Éberségünk kihunyna, ami szellemi szempontból a legnagyobb veszteségek közé tartozik.
– Nyilván lesznek, akik megragadják a lehetőséget a továbblépésre, mások számára ez közömbös. Hogyan fog tudni együtt élni a két csoport 2012 után?
– Azok fognak tudni együtt élni, akik életmód és szemlélet tekintetében hasonlítanak egymáshoz, és akiknek hasonló a rezgésük. Példának okáért már most nehezen férnek össze azok, akik tudatosan tesznek az egészségükért, és azok, akik saját felelőtlen életvitelük miatt betegednek meg. Egyre többen keresik a helyüket, illetve a magukhoz hasonló embereket: gyakrabban költözködnek, és ismeretségi körük is folyamatosan változik.
– Az átalakulás hatására megváltozik-e a fizikai testünk és érzékelésünk?
– A rezgések emelkedésével testünk finomabb, könnyebb, szinte áttetszőbb lesz, de a belső szerveink megmaradnak. A testi fájdalmak csökkenni fognak. Ugyanakkor az öt fizikai érzékszervünkkel többet tudunk majd érzékelni. – Ha elfogadjuk a reinkarnáció tanát, további leszületésekre számíthatunk. Mennyiben térnek majd el ezek az eddigiektől?
– A 2012 utáni inkarnációk várhatóan könnyebbek lesznek. A félanyagi létben már nem az intellektus játssza a főszerepet, minden egyszerűbbé, tisztábbá válik. Az anyagot könnyebben alakíthatjuk gondolataink révén, így a „kint” és a „bent” is nagyobb hatással lesz majd egymásra. Gondolataink, érzéseink testünkben, testünkön is megnyilvánulnak majd – ez különben valamilyen szinten már ma is így van.
Készüljünk fel a változásokra! Judit tanácsai:
• Fejlesszük ki magunkban a szívcsakra, azaz a szív energiaközpontjának a minőségeit, úgymint tisztalelkűség, becsületesség, jóhiszeműség, együttérzés.
• Teremtsük meg a belső békét és harmóniát!
• Törekedjünk arra, hogy egységben éljünk – ha nem is mindjárt az univerzummal, de legalább a többi emberrel!
• A másikban ne a különbséget, hanem a hasonlóságot keressük! Igyekezzünk például kimaradni szóváltásokból az utcán vagy a tömegközlekedési eszközökön.
• Bármilyen kis közösségekben is, de fogjunk össze másokkal! Minden mindennel összefügg, így bármit teszünk, azzal nemcsak magunkra, hanem a környezetünkre is befolyást gyakorolunk. Ez a kölcsönhatás pedig mindnyájunkra nézve felelősséggel jár.
• Tudatosítsuk magunkban, hogy ugyanígy felelősséggel tartozunk a Föld – azaz a bolygó, a víz, a levegő, a növény- és az állatvilág – iránt is. Éljünk úgy, hogy ezzel csökkenthessük a Föld szenvedését!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)