Én sajnos megtettem…
Ma – nem mondom meg mennyi idő után – végre lefürösztöttem szegény kutyánkat. Mert nemcsak úgy focizott, mint egy skót, de úgy is nézett ki, mint a barbár vikingek. A fürösztés után én is. És legalább olyan szőrös is lettem…
Órákig tartó kefélés volt a folytatás. Mármint a kutya kefélése. Mármint a szőrének a kikefélése. Na, mindegy. Inkább hagyjuk! Ebből már úgysem jövök ki jól...
Mindenesetre jól csinálhattam, mert utána össze-vissza csókolgatott! ;)
Csak azért nem készítettem fotókat, mert nem szeretném rombolni a közerkölcsöt habtestem látványával. Mert az oldal fejlécében még csak feszítek valahogy – bár már erre is kaptam kritikát hölgyektől – na de az ülőmunka azért megtette hatását. (Puff neki! Na, most vesztettem el pár hölgyolvasóm)
Az utóbbi időben pedig kijut belőle bőven. Mármint az ülőmunkából! (Ajjaj, már megint kezdem!…) De végül is egyik tanítóm sem mondta soha, hogy gyorsan és munka nélkül lehetne meggazdagodni. Sőt! Éppen ellenkezőleg. Mindegyiktől azt hallottam – és ezt adom tovább én is –, hogy 3-5 év kemény munkát mindenképpen bele kell fektetnünk a vállalkozásunkba ahhoz, hogy az valódi eredményeket kezdjen hozni.
Persze utána sincs vége, csak már egy egészen más minőségű munkára lesz szükség. A személyiségfejlődés pedig egy életen át tart. Bár Magyar Róbert egyszer azt mondta, hogy a személyiségfejlődésnek akkor van vége, ha elérjük azt, amit ő. Pedig ő még meglehetősen fiatal. :)
No! Délután komolyabb dolgokkal folytatom. Ha van kedve, kérem tartson velem! Meglehetősen komoly lesz a téma, de ezt talán már megszokhatta tőlem…
Addig is minden jót kívánok Önnek, és kedves Családjának!
Barátsággal,
Papp Zoltán