Rájöttem, hogy a kutyánk előző életében labdarúgó volt!

A gyermekem ma ellentmondást nem tűrően rám parancsolt, hogy márpedig ma focizol velem apa! A szemléletváltásom részeként engedelmeskedtem, és kimentem a lurkóval rúgni a bőrt. Na jó, egy lyukas gumilabdát. ;)

A célnak megfelelt, hiszen a kutyánk is beszállt a játékba. Ráadásul korábban éppen ő lyukasztotta ki!

Az hagyján, hogy neki négy lába van, ami között úgy el tudja tűntetni a labdát, hogy még Ronaldo sem találja meg, de mellel – akarom mondani szüggyel – úgy veszi le, mint a legprofibb játékosok.

Amikor a fiam passzol, akkor pedig a kutya odarohan hozzám, szeme sarkából azt nézi hol állok, és követi a mozgásom, hogy fedezze a labda útját!

Legközelebb levideózom, és elküldöm az MLSZ-nek! ;)

Barátsággal,

Papp Zoltán

2 megjegyzés:

hajnal írta...

kÍVÁNCSIAN ÉS NAGY ÉLVEZETTEL OLVASOM MINDÍG A LEVELEKET.HASONLOKAT OLVASTAM MÁR DE MINDÍG VALAMI RÁMTALÁL, UGY IS ÍRHATNÁM MEGÉRINT. OLVASÁS KÖZBEN JOL ÉRZEM MAGAM, PEDIG EZEK KOMOLY DOLGOK, ÉS NAGYON JOL SZORAKOZOM A HUMOROS MEGFOGALMAZÁSOKON. RÁM HAT.

Papp Zoltán írta...

Kedves Hajnalka,

az ember igyekszik önzetlenül adni. Amit kap, azt megosztani másokkal. Közben néha hibázik is, de alapvetően a jó szándék vezérli. A minap belefutottam egy hibába. Régi kapcsolataimnak akartam bemutatni egy lehetőséget. A feszült és ideges emberek egy részétől még azt is megkaptam, hogy „spammer geci” vagyok. Pedig sokuktól írásos engedélyem van, hogy írhassak nekik. Közel 5.000 címet töröltem ezután a listámból. Párszáz maradt. Őket még jobban megbecsülöm mostantól. Az Ön szavai felemeltek, és feledtettek minden rosszat. Ezért érdemes. Hálásan köszönöm!

Barátsággal,
Papp Zoltán